Mint azt már korábbi cikkünkben olvashattátok Magyarország idén is részt vesz a WMRA által rendezett Youth Cupon Olaszországban.
A válogatott tagjai egy kis mini interjút adtak nekünk, hogy ezáltal a hazai futóközösség is megismerhesse azokat, akik Magyarországot fogják képviselni ezen a korosztályos világversenyen:
Bendicskó Laura (MVSI):
Ha valaki azt mondja nekem kisiskolás koromban, hogy mire gimnazista leszek majdnem minden nap futni fogok, valószínűleg nem hiszek neki. Sőt. Pedig sportolni akkor is szerettem, csak éppen ez nem érdekelt. Aztán néhány évvel később már el-el járogattam nyaranta a tesóm után kocogni, s végül 2 évvel ezelőtt egy februári napon nagy lépést tettem, és elmentem az első valódi futó edzésemre. Ez egy hosszabb kényszerű sportmentes időszak, fizikai és lelki leépülés után következett. Ekkor ismertem meg azt a remek csapatot, akikkel ma is „összefutunk” délutánonként. Ekkor ismertem meg jobban a saját határaimat, amikkel egyre gyakrabban találkoztam, és az akaraterőmet, ami miatt egy-egy szerencsésebb találkozáskor át is léphettem a korlátokon. A terepet mindig jobban szerettem a pálya vörös köreinél. Szeretem a természetet figyelni miközben futok, kicsit úgy érzem ilyenkor, én is az erdőbe tartozom. Ott mindig történhet valami szép, valami izgalmas, valami váratlan.Több benne a kihívás is, nekem főleg az emelkedőkkel kell megküzdenem, amiket igazából szeretek, csak sajnos hosszabb ideig tart egy-egy „szeretett találkozásunk”, mint a társaim nagy részének. Ezért igazából nem is nagyon gondolkodtam versenyszerűen a futásról. Leginkább azért csinálom, mert megnyugtat vagy éppen felpörget, mert ha időnként szenvedek is benne, szeretem. És ha valaki 2 éve azt mondja, hogy most hamarosan hegyifutó VB-n vehetek részt, megint csak nem hittem volna el. De még 2 hónapja sem nagyon. Az igazat megvallva még most sem igazán. De ha már így alakult, én igyekszem megtenni, ami tőlem telik. Ez is csak egy emelkedő, és ki tudja mi vár, ha egyszer felérek…
Csiszár Vivien (Gyöngyösi AK):
A futás az, ami nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. Ha futok, úgy érzem szabad vagyok, repülök, akár egy madár. Olykor menekülés a szürke mindennapok vagy a világ elől. Valamikor pedig a boldogság legfelső fokára való emelkedést jelenti. Mindig van egy belső motiváció, ami arra késztet, hogy elinduljak, és csináljam végig bármibe is kerül. Nem számít az időjárás, az egyedüllét, vagy hogy ki mit gondol rólam. A futás megtanít az életre, hogy hogyan küzdjem le az akadályokat, hogyan győzzem le önmagam.
Megtanított a kitartásra, az önfegyelemre és arra, hogy a céljaimért megéri áldozatot hozni. A legnagyobb ajándék amit valaha is kaptam a futás képessége.
A sport mindig is jelen volt az életemben. A túrázás szépségeivel már az óvodában megismertettek, és valószínűleg ezáltal került közel a szívemhez a hegyifutás később.
Egy olyan sportot szerettem volna elkezdeni, amiben a saját teljesítményemre hagyatkozok. Sokféle sportot kipróbáltam már, de egyik sem fogott meg annyira. Egyszer 13 évesen találkoztam egy ismerősömmel, akiről tudtam hogy a futás teljesen megváltoztatta az életét. Nemsokkal utána már együtt mentünk futni az esteledő városba. Az alig 2 km-es kör alatt 3-szor álltunk meg pihenni 
A Gyöngyösi Triatlon Klubhoz, és a Gyöngyösi Atlétikai Klubhoz a tavalyi évben csatlakoztam. Ekkor kezdtem el versenyszerűen űzni a sportot. Sok versenyen részt vettem már, de amikre a legbüszkébb vagyok: többek között a pilisszentiváni duatlon OB, amit korosztályomban és a nők között is sikerült megnyernem, a több ezres létszámú Európa napi futáson 14 km-en 2.helyezést, végül a Görömböly hegyifutó verseny, amin 1.helyezést értem el, így kijutva az olaszországi ifi vb-re. A hegyifutást a Sárhegyhármas verseny alkalmával kezdtem, ahol 1.helyezett lettem.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy képviselhetem hazánkat ezen a világversenyen. A csapattársaimmal azon vagyunk, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk és megmutassuk, mire vagyunk képesek. Biztos vagyok benne, hogy egy életre szóló élmény lesz.
Szűcs Boglárka (MVSI):
Imádok futni. Négy éve kezdtem el futni egy kutyussal, azóta a saját kutyáimmal járok edzésekre rendszeresen. Nagyon élvezünk minden egyes alkalmat és alig várjuk a következőt. Mindegy milyen napom van, a futás mindig hatalmas élmény. Bármilyen is az idő nagyon szeretek kimozdulni, a természet mindig csodálatos. Kezdetben nem akartam versenyekre járni, csak otthon szerettem volna futni a kutyáimmal és élvezni a természetet. Tavaly kezdtem el tájfutni a bátyám után és kezdtem el érdeklődni mindenféle terepen való futás iránt. Még távoli, de komoly célom, hogy ultrafutó lehessek. Sok célom van a futással. Nagyon jó alapot adott a mindennapi otthoni futás a hegyekben, de hogy még jobban fejlődjek, rendszeresen járok edzésekre. A hegyekben való futásnál szebbet nem tudok elképzelni, mindig élmény. Az előttünk álló vb minden szempontból nagy lehetőség. Közelebb kerülhetek álmomhoz, hogy jó futó lehessek, ugyanakkor nagy kihívás is. Rengeteg tapasztalatot és élményt gyűjthetek, ami biztos, hogy meghatározó lesz a jövőmben.
Farkas Balázs András (MVSI):
Életem kétharmadát kísérte végig ez a sport. Először csak szórakozás volt iskola után aztán kötelesség lett, része a napi rutinnak. És most már szenvedély ami nélkül nem lehetne teljes egy nap. Az én célom a futással az, hogy elismerést és megbecsülést szerezzek. El fogom érni, hogy az ismerőseim büszkék legyenek és az emberek felnézzenek rám. El fogom érni, hogy az atléták elismerjék a hegyifutókat. És el fogom érni, hogy a külföldi hegyifutás képviselői veszélyes versenytársként tekintsenek ránk. De a legfőbb célom, hogy az edzőm aki a példaképem és a motivációm elégedett legyen velem.Ezt csak kemény munkával és sok eredménnyel lehet megvalósítani. Szeretem ha egy hosszú és fárasztó edzés végén félájultan fekhetek a földön és tudom, hogy megcsináltam. Az is felemelő érzés ha egy versenyen túlteljesítem magam, és kifizetődik az a plusz 2 óra munka. De a futás szépsége nem csak a teljesítményben és a szenvedésben rejlik. Imádom egy meghódított csúcsról nézni a tájat vagy suhanni egy erdei ösvényen. Viszont szeretem kiérdemelni ezeket az élvezeteket. Ahhoz, hogy szárnyalhassunk egy lejtőn először meg kell másznunk az emelkedőt. Ez a 10 év rengeteg élményt, megpróbáltatást és örömöt adott. A futással rengeteg kiváló embert és gyönyörű helyet ismerhettem meg. Viszont tudom, hogy az igazi munka és az igazi kihívások csak most jönnek. Már alig várom.
Juhász Patrik (Gyöngyösi AK):
Sziasztok! Juhász Patrik Ákos vagyok 2002-ben születtem Gyöngyösön. Már kb. 7 éves korom óta aktívan sportolok,ezért testnevelés tagozatos általános iskolába jártam. Több sportágat is kipróbáltam (karate, foci, boksz, kardvívás), de a futásban találtam meg önmagam. Valószínűleg a Mátra közelsége is közrejátszott abban hogy szeretek a természetben lenni, futni. A tavalyi évben vettem először részt hegyi futásban ami nagyon megtetszett, azóta már több versenyen is részt vettem, sikeresen kvalifikáltam az Olaszországban lebonyolításra kerülő világbajnokságra. Huuuu…Világbajnokság…
Prantner Zoltán (Szekszárdi Sportközpont):
Pici gyerekkoromban kezdtem el sportolni mikor szüleim kivittek a játszótérre, sportpályára, ahol labdáztunk, futottunk és fogócskáztunk. Első futással kapcsolatos élményem 6 évesen az volt amikor az élmezőnyben futottam 200 méterig a felnőttek előtt… A futás számomra kikapcsolódás. Szeretek a természetben lenni és mivel sokszor a családdal együtt megyünk, ezért különösen szeretem a hegyi futást. Örömmel tölt el, hogy megkaptam a lehetőséget a versenyre. Ez egy új megmérettetés magammal szemben is. Jó közösségépítő lehetőség, új emberekkel, szokásokkal, kultúrával ismerkedhetek meg. Mellékelem egyik kedvenc képem, ahol nemcsak a futással, de a tereppel is meg kellett küzdeni (Brutálfutás).
