Idén 10. alkalommal került megrendezésre a Hegyifutó Magyar Bajnokság és már ötödször futót a magyar hegyifutó közösség a Mátrában. Az idei évben rekord mennyiségű nevezés futott be  a versenyre és mind a férfi, mind a női kategóriában eléggé erős mezőny gyűlt össze és a különböző korosztályokban is, emiatt szép induló létszámot láthatunk. A Magyar Bajnokságról három atlétával beszélgetek, a VEDAC futójával Badis Anissa Zsófiával, a friss magyar bajnoknővel Ősi Eszter Alizzal (VISE) és a MAC atlétájával Szabó Sándorral.

Badis Anissa Zsófia (Egyéni – 4. helyezett):

Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a bajnokság pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Badis Anissa Zsófia: 8-9 pontot. Voltak benne jobban futható, és nagyon kemény részek is.

BKR: A pálya és utcai versenyek világából jöttél. Mi hozta meg a kedved a hegyifutáshoz?

BAZS: Régen kizárólag síkon edzettem, de az elmúlt években a párommal, aki tájfutó, rendszeresen futunk erdőben, terepen, és a tájékozódási futásba is belekóstoltam. Ezek során megtetszettek az erdős, hegyvidékes terepek is. A Győrújbaráti Terepfutáson majdnem minden évben indulok, idén pedig ez volt egyben a Hegyifutó Félmaratoni OB is. Ezt követően elmehettem a csapattal Macedóniába az EB-re, ahol még jobban megjött a kedvem. A síkfutás mellett változatosságot nyújt, és szerintem jól kiegészíti egymást a futásnak ez a két ága.

BKR: Minden eddiginél erősebb volt az OB mezőnye az idén, hogy érzed reális az a pozíció melyet elértél?

BAZS: Szerintem reális. Eddig keveset edzettem hegyen, havonta 1-2 alkalommal. A következő versenyre igyekszem majd előtte többet edzeni szintes terepen.

BKR: Hogy érzed, kemény versengés volt a pályán az OB alatt vagy hamar elrendeződött a mezőny?

BAZS: Részemről hamar elrendeződött, már az elején nem mertem elmenni a lányokkal, nem tudtam, hogy milyen érzésekkel fogom lefutni a szinte végig emelkedős pályát. Sokkal rosszabbra számítottam, kifejezetten tetszett, hogy felfelé kellett futni. Mivel lefelé nagyon óvatos vagyok, nem stabilak a lépteim, egyelőre ez elég nagy hátrányt jelent a mezőnyben. A kizárólag felfelé futás miatt ez a pálya jobb élményt nyújtott.

BKR: Vállalod-e az andorrai VB szereplést? Ha igen, mik az elvárásaid, ha nem, akkor mi az oka, hogy nem veszel részt rajta?

BAZS: Mindenképp szeretnék indulni rajta. Ahhoz még nagyon kezdő vagyok ezen a terepen, hogy elvárásokat támasszak saját magammal szemben. A felkészülésre igyekszem majd nagyobb hangsúlyt fektetni. Sosem futottam még Hegyifutó VB-n, igyekszem a lehető legtöbbet kihozni majd magamból.

BKR: Te negyedik lettél a versenyen, a VEDAC-os csapattársad Fonyó Sándor magyar bajnok lett. Összejöhetett volna mögöttetek egy csapat is vagy csak ti ketten képviselitek a hegyifutó szakágat az egyesületben?

BAZS: Úgy tudom, egyelőre ketten vagyunk, akik szoktak indulni hegyi versenyeken. Igaz, én még csak az „ismerkedés” fázisában vagyok. Szerintem szélesedni fog a hegyifutáson résztvevők köre. A hosszabb távú versenyekkel, illetve a mezei futóversenyekkel is jól összeegyeztethető.

Ősi Eszter Aliz (Egyéni – Magyar Bajnok):

Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a bajnokság pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Ősi Eszter Aliz: 9-est adnék az Országos Bajnokság pályájának nehézségi szintjére, csak azért nem 10-est, mert még nem sok hegyi futóversenyen vettem részt, de életem egyik, ha nem a legkeményebb, versenye volt ez. Az ország legmagasabb pontjára ment fel, így érthetően tele volt hosszú, meredek emelkedőkkel, és köves szakaszok is nehezítették.

BKR: Hatalmas meglepetés volt, amikor a cél előtt egy számomra teljesen ismeretlen “kicsi lány” érkezett elsőként a női mezőny élén. Mivel sokunk számára ismeretlen vagy, kicsit mesélj magadról: ki vagy, honnan jöttél, mióta futsz, hogy jött a magyar bajnokságon való elindulás ötlete?

ŐEA: Vácról jöttem, itt élek, és itt is jártam általános és középiskolába is. Idén felvételiztem Egerbe a felsőoktatásba. Mindig is mozgékony voltam, szerettem a szabadban lenni, de komolyabban 12 évesen kezdtem sportolni, mikor akkori testnevelő tanárom -Szikora Gyula- lehívott a helyi atlétika pályára, ahol ő is edzősködött. Itt szerettem meg a futást. Középiskolába a váci Boronkayba jártam, ahol számos testnevelő, köztük Pajor Ferencné egykori edzőm, később Niedermüllerné Karcag Ildikó segített az edzésekben. Az iskola színeiben több diákolimpián is indultam, illetve állandó tagja voltam a mezei futó csapatnak. A 10. évfolyam elején vetette fel az ötletet Nagy Péter Tanár Úr, hogy kipróbálhatnám magam kerékpározásban, így részt vehetnék duatlon versenyeken is. Tanácsát szerencsére megfogadtam, és olyannyira megtetszett az országúti kerékpár, hogy ez lett a fő sportágam, persze emellett hobbiból továbbra is rendszeresen futottam. 2017 őszén, edzőm, Lengyel Csaba, -aki mind kerékpárban, mind futásban segít- motiválására újra elkezdtem többet és hosszabbakat futni, majd 2018 márciusában, hogy kipróbáljam mi lett a tudatosabb edzés eredménye, elindultam a Futapest egyik versenyén, amit sikerült megnyernem. Itt újra ráéreztem a futóversenyek ízére, és azóta, több amatőr futó, terepfutó versenyen rajthoz álltam. Mivel ezeken jól szerepeltem, gondoltam kipróbálom magam igazolt versenyzők között is, így jött az ötlet, hogy elinduljak az OB-n.

BKR: Minden eddiginél erősebb volt az OB mezőnye az idén, hogy érzed reális az a pozíció melyet elértél vagy csak szerencséd volt?

ŐEA: Bár szerencsésnek érzem magam, mert minden jól összejött a verseny napjára és a versenyen, de nem a szerencsének tulajdonítom, hogy sikerült nyernem, mindent megtettem, hogy a lehető legjobbamat tudjam nyújtani, és ez, nagy örömömre, erre volt elég.

BKR: Hogy érzed, kemény versengés volt a pályán az OB alatt vagy hamar elrendeződött a mezőny?

ŐEA: Nagyon kemény verseny volt, rettentően erős mezőnnyel, nagy versenyzőkkel, végig küzdeni kellett a pályán. Az elején nem sikerült az élmezőnnyel elmennem, ahogy meredekebb lett a pálya, tudtam közeledni feléjük, felértem a 3. helyre, majd magamat is megleptem, hogy még maradt bennem erő, így tudtam a végén még Horváth Tímeát is leelőzni. Tudva, hogy az ország legjobb hegyi futóiról van szó, erre előzetesen alig mertem gondolni, de sikerült és büszke vagyok az eredményemre!

BKR: Vállalod-e az andorrai VB szereplést? Ha igen, mik az elvárásaid, ha nem, akkor mi az oka, hogy nem veszel részt rajta?

ŐEA: Természetesen nagy örömmel vállalom a VB szereplést, hihetetlen megtiszteltetés számomra! Mivel még nem szerepeltem nemzetközi megmérettetésen, és sok, nálam jóval tapasztaltabb versenyzővel fogok futni, elsősorban tanulni szeretnék ezen a versenyen, de igyekezni fogok, hogy mindent kiadjak magamból a pályán, a minél jobb eredmény érdekében.

BKR: Egyéniben magyar bajnoki aranyat szereztél a VISE színeiben. Összejöhetett volna mögötted egy csapat is vagy erre most nem volt lehetőség?

ŐEA: A VISE-hez nem rég, kifejezetten az OB miatt igazoltam le, hallottam, hogy több szép helyezéssel büszkélkedhetnek hegyifutásban, ezért is döntöttem mellettük. Idén még csak egyéniben gondolkodtam, kipróbálni szerettem volna magam, de örülnék, ha a jövőben egy csapat is összejönne.

Szabó Sándor (Egyéni – 3. helyezett, csapat – 2. helyezett):

Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a bajnokság pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Szabó Sándor: 10/5. A miértje rendkívül egyszerű. Ez a pálya csak emelkedik, de semmi extra technikás rész nincsen benne, max., akkor mikor a patakot kell keresztezni. Nekem ezek a technikás részek nagyon hiányoznak ebből a pályából. 5 fölé a külföldi pályák kezdődnek nálam, ez nem a pálya hibája, hiszen itthon nincsen ilyen adottságú terep, sajnos.

BKR: Te, mint többszörös hegyifutó magyar bajnok atléta, hogy látod megfelelő színvonalú volt a Magyar Bajnokság szervezése és a pálya?

SZS: A szervezéssel semmi problémám nem volt azon kívül, hogy 9 km volt a pálya, a sípálya nem volt benne és ráadásul még 750 m szint volt benne 850 helyett. Sajnos ez taktikai szempontból nem volt a legjobb, hiszen nem ennek a tudatában versenyeztem. A mezőny szintén egy más tészta, nem emlékszem hasonlóan erős mezőnyre korábbról. Sokan itt voltak! Jó volt!

BKR: Minden eddiginél erősebb volt az OB mezőnye az idén, hogy érzed reális az a pozíció melyet elértél?

SZS: Erre a kérdésre nehéz válaszolni nekem. Természetesen szeretnék visszakapaszkodni a “hegy tetejére”, persze jelen helyzetben még tudom, hogy nem tartok ott. Mivel már nem a sport az első az életemben, így mindig is egy nagy kérdőjel marad számomra. Szeretném komolyan csinálni, de nem mindig egyszerű. Ettől függetlenül nagyon élvezem, és szeretem csinálni!

BKR: Hogy érzed, kemény versengés volt a pályán az OB alatt vagy hamar elrendeződött a mezőny?

SZS: Mivel alapvetően fáradtan versenyeztem, hiszen kemény hétre esett az OB, nekem nem volt most célverseny, így akaratlanul is óvatosan kezdtem, és szépen lassan másztam egyre feljebb. Azt hiszem a mezőny szépen elnyúlt, de folyamatos csaták persze az utolsó percekig voltak. Öröm volt nézni, és átélni.

BKR: Értesüléseim szerint, te nem a WMRA által rendezett andorrai VB-n veszel részt, hanem a másik terepfutó szervezet skóciai VB-n, miért?

SZS: Így van. Ennek szimpla oka van, szeretném magamat ebben is kipróbálni. Amennyiben jobban fog feküdni nekem a hosszabb táv a kevesebb szinttel, természetesen maradok a WMRA által szervezett VB-nél. Főleg, hogy jövőre up&down (fel és le – a szerk.) VB lesz, ami engem különösen vonz, hiszen a kedvencem ez a szám.

BKR: És a végére hagytam a leggonoszabb kérdésem. Melyik érem értékesebb most számodra a csapat ezüst, amit Varga Józseffel és Kuncz Gáborral szereztél vagy az egyéni bronz?

SZS: Eredetileg a csapat miatt jöttem el csak az OB-ra. A dobogóra való felfutás egy vágyam volt, de úgy voltam vele, hogy nem lesz egyszerű, és simán benne van, hogy nem vagyok rá jelenleg képes, főleg hogy még rá sem pihentem. Ettől függetlenül, én nem teszek különbséget, mindenki megtette azt, amit megtudott, és örülök, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek. Nincs különbség.

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

Bízom benne, hogy ismét sikerült a már rendszeresség vált beszélgetős sorozat olvasóinak a kíváncsiságát a válaszokkal kimeríteni, ahol a Hegyifutó Magyar Bajnokságról volt szó. Sorozatunk következő részében a Pilis Vertikal főszervezőjével Kimmel Péterrel fogok beszélgetni az első “kulisszák mögött”-i részben és ha minden elképzelésem megvalósul egy másik a versenyhez erősen köthető interjú alanyom is lesz.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

További sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.