5+1 Interjú, 13. rész: A pályáról jelentjük – Futapest / Zebegényi Terepfutás

A pályáról jelentjük részekkel a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozat versenyein indulók számolnak be az aktuális élményeikről, nehézségeikről illetve a viadal hangulatáról. Az interjúkon keresztül megismerhetitek a hazai hegyifutás résztvevőit és versenyeinek hangulatát, mellyel az olvasók, tehát a Ti számotokra szeretnénk a magyar hegyifutást egy kicsit közelebb hozni. Ebben a részben a Futapest Klub által rendezett Zebegényi Terepfutásra látogattam el. A két riportalany Staicu Simona (DVSE) és Szabó Sándor (MAC) lesznek.

Staicu Simona (A DVSE versenyzője, a verseny abszolút női 2. helyezettje):

Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Staicu Simona: Sokat versenyeztem az életemben, nem csak pályán vagy aszfalton, a mezei és terepversenyeken is, így könnyű volt nekem válaszolni. A pálya nem volt nehéz, csak szokatlan. Egyetlen nehéz rész az volt a nagy emelkedő a várig, de ez varázsolta széppé a versenyt. Számomra 6-7 pontot ér.

BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?

SIM: A verseny szervezése jó, és egyre jobb. Én nagyon szeretek itt versenyezni, nem véletlenül utóbbi időben többször is megjelentem a Futapest versenyeire. A terepfutás a legjobb “edzés” a nagy eredményekhez. Nagyon hálás vagyok, ennek a lehetőségnek és remélem, hogy sok fiatal gondolkodik úgy, mint én és eljön ide versenyezni. A szervezők nagyon szerények, ami engem megfogott. Mint építő kritika- “merj nagyban gondolkodni.”

BKR: Számodra melyik volt a pálya legkihívóbb része, melyet kicsit nehezebben teljesítettél?

SIM: Csak a nagy emelkedő! Bár én nagyon tudok felfelé futni, mégis az utolsó 200 m-en sétáltam egy kicsit. Most indultam először ezen a versenyen és nem készültem rá lelkileg.

BKR: Nem sikerült megszerezned a győzelmet, csak másodikként értél célba. Hol úszott el az első hely illetve a Spar Maraton befolyásolta-e ezt a versenyedet?

SIM: Tavaly a Spar maraton után húztam egy vonalat és azt mondtam, hogy “vége”, és ami jön csak ajándék a sorstól. Már nem szeretnék versenyezni, csak saját magammal. Ha tudok futni és jól esik, futok, ha nem, visszább veszem az iramból. Így volt most is. Spar maraton után elég fáradt is voltam, emiatt nem is nagyon edzettem. Jelenleg csak 5-ször edzek egy héten, km-ben aligha jön össze 70. Magammal szemben már nincs elvárásaim, de, ha jól látom és érzem az emberek még mindig várnak tőlem eredményeket. Nem rossz, de hol a határ?

BKR: Míg így negyven év felett is, beszéljünk utcai, mezei vagy hegyifutásról, az élmezőnyhöz tartozol. Hogyan csinálod, mi a titkod?

SIM: Valóban az élmezőnyhöz tartozok, de nem én tehetek erről, hogy ott vagyok, mert a futás örök szerelem számomra és nem tudok kiszállni belőle. Sajnos már nem tudok minőséget mutatni, mert már nem edzek rendesen, és így 47 év fölött, azért vigyáznom kell a testemre is. A titka, hogy még mindig futok ezen a szinten, talán az, hogy 10,5 éves koromtól edzésben tartom a testem.

BKR: Minden évben eltévedsz egy-kettő multiNavigator Hegyifutó Kupás versenyre, nem motivál téged, hogy egyszer megpróbáld megszeretni az abszolút győzelmet a sorozatban, mert minden esélyed meg van rá?

SIM: Igen, véletlenül tévedek el 1-2 versenyre, de talán majd egyszer kipróbálom azt is.

Szabó Sándor (A MAC atlétája, a verseny abszolút győztese)

Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Szabó Sándor: 10/3-at adnék neki. Ez egy vérbeli könnyű pálya. Végig futható, kivéve egy rövid részt, ami nyíl egyenesen megy fel a kilátóba. Ezután, 5.5 km-től már végig lejt a pálya, ami ha nem levéllel fedett, akkor bátran futható a homokos részeken is, szinte végig. Ahogyan már korábban értékeltem az OB pályát 10/5-re ugyanezt mondom most is. Nekem innen is hiányoznak a technikás részek!

BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?

SZS: A Futapest versenyekkel én teljes mértékben meg vagyok elégedve, szeretem az ismerős arcokat látni, tapsolni azoknak az embereknek is, akik igazán megérdemlik: azon idős emberek, akik a mai napig művelik! Örülök, hogy ez a verseny 10-éves lépcsőket alkalmazva díjazza a futóit, és ez által olyan legendáknak is szurkolhatunk, akik ugyanezen pályát mondjuk 70+ évesen megcsinálják, és még a dobogóra is szó szerint felugranak. Nálam, ŐK kapják mindig a legnagyobb tapsot! Negatívumot, még építő kritikát nem tudok mondani. Kis költségvetésből, olcsó nevezések mellett bőkezűen ad! Köszönjük szépen Koren Tominak és csapatának!

BKR: Számodra melyik volt a pálya legkihívóbb része, melyet kicsit nehezebben teljesítettél?

SZS: Ez egyértelmű, és szerintem a futók legnagyobb része ezt írná: a siratófal a kilátóba. Mivel nem láttam mögöttem senkit, egy gyors sétával “pihentem” ezen a részen. Na, nem mintha amúgy futottam volna itt, bármilyen más helyzetben.

BKR: Az első helyen haladtál át a célvonalon. Milyen erősségűek voltak a kihívok, könnyedén, végig az élen haladtál vagy voltak erős párharcok?

SZS: Sorolhatnék neveket, de bármilyen versenyre megyek, sosem írom le az ellenfeleket. Nincsen lejátszott verseny, és én ezzel mindig tisztában vagyok. Ettől függetlenül, az elején szerettem volna elszökni, és utána tartani a távolságot, ami ebben az esetben kiválóan működött. A 2. 3. és 4. helyért is elég kiélezett volt a csata, én nem szerettem volna ebben benne lenni.

BKR: Ezzel a győzelmeddel eldőlt, hogy két év után visszahódítottad Pelsőczy Attilától a multiNavigator Hegyifutó Kupát. Tervben volt a győzelem év elején vagy a szezon során alakult úgy, hogy akár meglehet a végső siker?

SZS: Igen, tervben volt, de mivel az évem eleje ismét nem úgy sikerült, ahogyan én azt terveztem, így picit veszélybe került ez. Szerencsére időben összekaptam magamat, és sikerült így az utolsó pillanatokban jól elkapni a fonalat. Sok dolgot terveztem erre az évre, ez volt az egyik.

BKR: Mik a tervek 2019-ben, lesz-e címvédés egyrészt Zebegényben, másrészt a Kupasorozatban?

SZS: Az, hogy mi lesz jövőre, egyelőre még én sem tudom. Terveim persze vannak. Zebegénybe szeretnék visszatérni, mert ez a verseny különösen közel áll a szívemhez. Nem véletlenül futottam már itt harmadjára..

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

Az olvasóinknak a figyelmet szeretném megköszönni és bízom benne, hogy sikerült kimeríteni az érdeklődők kíváncsiságát a válaszokkal és valamivel közelebb hozni a hegyifutást az olvasó közösség szívéhez. Sorozatunk következő részében ismét a Kulisszák mögé látogatunk, mely részben a Naplás-tavi Tavaszváró Terepfutás főszervezőjével Berendi Antallal és a verseny hangulatfelelősével, Gajdos Tamással fogok értekezni.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok. 

A versenyszezon hátralévő részére is sok sikert és sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.