A pályáról jelentjük részekkel a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozat versenyein indulók számolnak be az aktuális élményeikről, nehézségeikről illetve a viadal hangulatáról. Az interjúkon keresztül megismerhetitek a hazai hegyifutás résztvevőit és versenyeinek hangulatát, mellyel az olvasók, tehát a Ti számotokra szeretnénk a magyar hegyifutást egy kicsit közelebb hozni. Ebben a részben a Futapest Klub által rendezett Várgesztesi Terepfutásra látogattam el. A két riportalany Fekete Zsófia és Beda Szabolcs, akik a rendkívül erős mezőnyt ékesítették a versenyen.

Fekete Zsófia (A Postás SE futója, a verseny résztvevője)

Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Fekete Zsófia: 6/10-re értékelném. Ezen a versenyen elég változatos volt a pálya, mert néhol erős emelkedők, míg máshol inkább lankásabb, viszont nehezebben futható talaj volt. A futam alatt leginkább a betonos, enyhén lejtő szakasz jelentette a könnyebb részt, nehézséget pedig számomra a viszonylag hosszabb, 16 km-es táv jelentette, melyet ilyen terepviszonyok között nehezebb teljesíteni, mint síkon.

BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?

FZS: Véleményem szerint ez egy jól szervezett verseny volt, ami a többi, ebben a sorozatban résztvevő versenyre is jellemző. Megfelelő számú útvonaljelző volt kitéve, a frissítőpontok is jó helyen, és megfelelő számban voltak kihelyezve. Nagyon tetszett továbbá, hogy a versenyközpontban volt lehetőség zuhanyzásra, átöltözésre, melegedésre.

BKR: Számodra melyik volt a pálya legkihívóbb része, melyet kicsit nehezebben teljesítettél?

FZS: A 7-8-dik km körüli szakasz volt számomra nehezebb, mint a többi, mert ekkor értem el a “falat”, ezt áttörve viszont újra erőre kaptam. Ezen a részen a talaj kevésbé volt egyenletes, a meredekséget illetően enyhén, de hosszasan emelkedett a pálya.

BKR: Az ötödik helyen végeztél a versenyen. Milyen erősségűek voltak a kihívók, hamar elrendeződött a mezőny vagy voltak erős párharcok?

FZS: Erős volt a mezőny. Alapvetően elégedett vagyok az végeredménnyel, mert elértem a célomat, hogy a tavalyi időeredményemnél jobbat fussak idén. A verseny elején volt egy kis tumultus, de nem sok idő kellett hozzá, hogy elrendeződjön a mezőny. A futam utolsó szakaszát erősen megnyomtam, hogy sikerüljön a 4. helyen befutnom, de az 5. hellyel is elégedett vagyok.

BKR: A multiNavigator Hegyifutó Kupában a korosztályodat simán nyerted, abszolútban pedig a második helyen végeztél. Mik voltak a tervek az év elején, számítottál a dobogós helyezésekre a téli felkészülés során?

FZS: Az év eleje számomra mindig az aktuális évi célok kitűzésének idejét jelenti a futóversenyek szempontjából, melyet az edzőmmel beszélek meg. E célok között szerepelt az is, hogy a multiNavigator Hegyifutó Kupában dobogós helyre sikerüljön állnom, úgyhogy nagyon boldog és hálás vagyok, hogy ezt valóban sikerült is elérnem.

BKR: Eddig a múltról beszéltünk, most beszéljük a jövőről. Mik a terveid a 2019-es hegyifutó szezonra?

FZS: Mivel a futószámok közül a hegyi futás a kedvencem, ezért folytatni fogom a következő évben is ezt a mozgásformát, de a versenyzésre vonatkozóan még nincsenek kitűzve a konkrét célok.

Beda Szabolcs (Az ELTE SE Sashegyi Gepárdok atlétája, a verseny résztvevője)

Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Beda Szabolcs: Beda Szabolcs: Én 5-ösre értékelném, nem túl nehéz pálya, az elején van egy komolyabb emelkedő, aztán elég sokáig egy fennsíkon futunk, még pár km aszfalt is van benne. De azért a terepen vannak technikás részek, főleg, ami a végét illeti, amikor lezúdulunk a faluba. A lehullott nagy mennyiségű avar sem éppen könnyítette a haladást.

BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?

BSZ: Nagyon meg voltam elégedve a szervezéssel, egyértelmű volt a jelölés, jó volt a pályabiztosítás és a frissítés is. Általában is nagyon jók a Futapest versenyek, családias a hangulat, mindenki ismer mindenkit, de sokszor mégis nagyon komoly mezőny jön össze, főleg a hegyi versenyeken. Jó, hogy 10 évenkénti bontásban vannak a korosztályok, így nem csak a fiataloknak van esélyük dobogón lenni.

BKR: Számodra melyik volt a pálya legkihívóbb része, melyet kicsit nehezebben teljesítettél?

BSZ: Nekem mindig a technikás lefelé futások a legnehezebbek, nem igazán merem ilyenkor elengedni magam, bár most volt annyi előnyöm a mögöttem haladóktól, hogy senki nem ért utol az utolsó hosszú lejtőn, de sokszor ezen múlik egy-egy helyezés.

BKR: A kilencedik helyen végeztél a versenyen. Milyen erősségűek voltak a kihívók, hamar elrendeződött a mezőny vagy voltak erős párharcok?

BSZ: Nagyon erős volt most a mezőny, nyilván a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozat miatt, de simán elment volna országos bajnokságnak is. Ha kipihenten állok oda, biztos tudtam volna pár helyezéssel jobbat elérni, de egy héttel előtte vettem részt az Terep Ultrafutó Országos Bajnokságon (Piros 85), ahol 85 km-t kellett teljesíteni kb. 3000 m szinttel. Az első ilyen távú versenyem volt, de sikerült a 2. helyen végeznem Muhari Gábor többszörös bajnok mögött. Visszatérve Várgesztesre, korosztályomban (40-49 év) azért itt is meglett a 3. hely.

BKR: A multiNavigator Hegyifutó Kupában a korosztályodat megnyerted, abszolútban pedig a harmadik helyen végeztél. Mik voltak a tervek az év elején, számítottál a dobogós helyezésekre a téli felkészülés során?

BSZ: Nagy terveim nem voltak, mivel a rengeteg egyéb verseny miatt nem tudtam kimondottan a kupasorozatra fókuszálni, alapvetően a Futapest versenyeken vettem részt + a hegyifutó országos bajnokságokon (10 km, félmaraton, maraton). A cél az volt, hogy korosztályban dobogós legyek. Ehhez képest sikerült abszolútban is dobogóra állnom, ami engem is meglepett. Nagyon szoros volt a verseny, Varga Józsi csak pár ponttal maradt le tőlem, de őt az ősszel egy sérülés is hátráltatta. Ha ez nincs, akkor valószínűleg ő lenne most a bronzérmes.

BKR: Eddig a múltról beszéltünk, most beszéljük a jövőről. Mik a terveid a 2019-es hegyifutó szezonra?

BSZ: Nem sokban fog különbözni az idei szezontól, indulok az országos bajnokságokon (10 km, félmaraton, maraton, ultra), és a Futapest sorozat állomásain. Ami újdonság lesz, hogy már tavasszal bevállalok egy terep maratont (Vértes Terep Maraton), illetve elindulok az Ultra Trail Hungary 84 km-es távján júniusban. Persze, az is lehet, hogy becsúszik egy-két (számomra is) meglepetés verseny.

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert, 

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja 

Bízom benne, hogy ismét sikerült kimeríteni olvasóinak kíváncsiságát a válaszokkal ebben a részben is, melyben a Futapest / Várgesztesi Terepfutásról volt szó. Sorozatunk következő részében Behan Anikóval fogok beszélgetni az első „A győztes szemszögéből” riportban, ahol először az 5+1 Interjúk során nem hat kérdésre, hanem tizenegy kérdésre fog felelni az interjúalanyom.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

A versenyszezon hátralévő részére is sok sikert és sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.