A WMRA által szervezett Hegyifutó Világbajnokság 2018. szeptember 16-án került megrendezésre Canilloban, Andorrában. A Magyar Válogatott idén 16 fővel és 3 fő technikai kísérővel képviselte hazánkat a világeseményen, ahol a WMRA kongresszusán is részt vettek a Hegyi- és Terepfutó Bizottság tagjai. A válogatott szereplésérél és élményeiről, a Magyar Válogatott csapatvezetőjével Berendi Antallal, míg a versenyzők oldaláról Bánhidi Esztert, Khoór Bencét (mindkettő BHSE), Ősi Eszter Alizt (VISE) és Dani Áront (BEAC) fogom faggatni.

Mivel Khoór Bence némi késedelemmel válaszolt a felkérésre, így addigra már lebeszéltem az interjút Dani Áronnal, de mivel Bence építőjellegű javaslatokat tett a cikkek kinézeti, grafikai javítására, így végül úgy döntöttem, hogy eltekintek a hosszúra nyúlt válaszidőtől és ő is megkapja a lehetőséget a nyilatkozatra. Ez által kivételesen öt interjú alany lesz így a cikket két részre bontom az olvashatósági szempontot figyelembe véve, ígérem, nem válik szokássá ez a módszertan. Továbbá a korábbi 5+1 Interjús cikkek is grafikailag megújultak, a jelenlegi brandre, de tartalmi változás nem történt bennük. Következzen az első fejezet.

Bánhidi Eszter (A BHSE atlétanője, a VB egyéni – 37., csapat – 12. helyezettje):

Bíró Károly Róbert: Tervben volt-e számodra az idei évben a Hegyifutó Világbajnokságon való részvétel?

Bánhidi Eszter: Igen, az EB után mindenképp. Kicsit meglepetésszerűen ért, hogy Szkopjéba kijutottam, de utána egyértelműen vérszemet kaptam a hegyifutásban és legfőbb célom volt kivívni az andorrai részvételt is.

BKR: Volt-e speciális felkészülésed az VB-re vagy a hagyományos felkészülést folytattad tovább?

BE: Sajnos budapesti hegyek hiányában nem annyira tudtam fókuszáltan hegyre készülni, de a lehetőségekhez képest mindent megtettem. Szerintem sokat lendített rajtam az augusztusi edzőtáborozás, legalábbis merem remélni.

BKR: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a világbajnokság pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

BE: Mindent figyelembe véve talán 8 pontra értékelném. Szokatlannak találtam, hogy ugyan rajt után volt egy kis dombocska, de utána hosszú kilométerekig egyáltalán nem, vagy csak alig emelkedett a pálya. Nem volt jó, hogy kb. 200 méternél beszűkült a pálya. Szinte lehetetlen volt bárkit is megelőzni, ezért elég sokszor nem a saját tempómat futottam. Mindenképp ezt találtam a verseny legnehezebb részének. Amit én hiányoltam a pályából, az egy technikásabb, köves lejtő, vagy akár hosszabb emelkedő lett volna. Ahogy azt Szkopjéban tapasztalhattuk még az EB-n, a felfele futás nem minden. Helyette itt Andorrában fűvel borított, legelőszerű szakaszokkal kellett megbirkóznunk. A reggeli harmatos időben különös nehézséget jelentett ez, mivel csúszott, mint az olajos tészta. Személyes kedvenc részem volt a pályából a legvégén lévő sífelvonós rész. Lehet az adrenalin munkálkodott bennem és már a célvonal illatát éreztem, de ezt találtam a -még magyar, alföldön szocializálódott ember számára- legfuthatóbb résznek, és nagyon jó érzés volt ténylegesen befutni a célba, és nem combon támaszkodva becsúszni.
Meg kell hagyni, nem unatkoztam verseny közbe. Minden további nélkül is rettenetesen nehéz volt a táv második fele, égetett, mint a pokol és néha olyan érzésem támadt, mintha maga az ördög is döfködött volna a vasvillájával.

BKR: Magyar bajnoki ezüstérmésként utaztál a VB-re. A hazai eredményeid alapján el tudtad helyezni magadat a nemzetközi mezőnyben vagy értek pozitív vagy negatív meglepetések?

BE: Őszintén én úgy gondolom, hogy az elvártakat maximálisan teljesítettem. Egyáltalán nem voltam csalódott a 37-dik helyemmel, sokkal rosszabbra számítottam. Szkopjéban már nagyjából azért sikerült elhelyezni magamat a nemzetközi mezőnyben, ahhoz képest pedig csak pozitív meglepetés ért.

BKR: Erős volt az idei VB mezőnye. Milyen tapasztalatokat szereztél, hogy érzed, miben kell még fejlődnöd az előre haladáshoz illetve vannak-e olyan képességeid, amivel most is felveszed a versenyt a nemzetközi mezőnnyel?

BE: Egyetértek, tényleg elég színvonalas mezőny gyűlt össze. Egy kis import ugandai vér vagy néhány olasz hegység-darabka lehet, segítene rajtam, de komolyra fordítva a szót, az emelkedőkkel szorosabb barátságot kell kötnöm. Lejtő tekintetében úgy érzem, hogy abszolút az élbolyban vagyok, felfele viszont khmm. Van még mit csiszolni. Én úgy fogalmaznám, hogy nem vagyok hozzászokva egy VB környezetéhez. Sem a 2500 méteres tengerszint feletti magasságot, sem az ilyen szintű emelkedőket nem volt szerencsém eddig megtapasztalni. Magyar vidéken kicsit nehéz lenne…

BKR: Hogyan értékelnéd a saját teljesítményed, megfelelt-e az előzetes elvárásoknak?

BE: Szerintem igen. Jobb helyezést értem el, mint amire előzetesen számítottam. Nem törtem ki a bokámat, sem egyéb sérülést nem szenvedtem el. Reményeim szerint jövőre rutinos rókaként állhatok majd újra rajthoz a WMRA versenyein, és bízom benne, hogy kellő felkészüléssel és akarattal már kevesebben végeznek majd előttem.

Ősi Eszter Aliz (A VISE futónője, a VB egyéni – 46., csapat – 13. helyezettje):

Bíró Károly Róbert: Tervben volt-e számodra az idei évben a Hegyifutó Világbajnokságon való részvétel?

Ősi Eszter Aliz: Az idei évben kezdtem csak foglalkozni a terepfutással, hegyifutással, a VISE-hez is csak most júliusban, közvetlenül az OB előtt csatlakoztam, addig nem is voltam igazolt versenyző, amatőr versenyeken indultam. Az OB n való indulás volt tervben, a Világbajnokágra csak, mint álomra mertem gondolni, de nagy örömömre valóra vált! Ezúton is köszönöm a Magyar Hegyifutó Szövetségnek a bizalmat, és lehetőséget, hogy részt vehettem a Világbajnokságon!

BKR: Volt-e speciális felkészülésed az VB-re vagy a hagyományos felkészülést folytattad tovább?

ŐEA: Alapjaiban az eddigi felkészülést folytattam tovább, de inkább helyeztem a hangsúlyt a futásra, mint a kerékpározásra. Igyekeztünk edzőmmel, Lengyel Csabával minden héten 2-3-szor menni hegyre, akár itt helyben Vácon a Naszály hegyre, vagy terepre a Nagyhideg-hegyre, ahol sífelvonó pályán is tudtam készülni a kemény meredek emelkedőkre. Kimentünk Szlovákiába is futni, egy hosszban és emelkedésben is közel azonos útvonalra, mint amit a VB-n várni lehetett. Illetve a Futapestnek, és Koren Tamásnak köszönhetően, lehetőségem volt augusztusban részt venni a Hargita Trailen, így még a Világbajnokság előtt kipróbálhattam magam egy nem hazai rendezésű versenyen, idegen terepen, először 1500 méteres magasság felett, és nem utolsósorban egy több szempontból is nagyon kemény pályán.

BKR: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a világbajnokság pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

ŐEA: Ha múltkor az OB pályájára 9-est adtam, akkor ugyanezen a skálán az andorrai pálya legalább 14-est érdemelne. Nagyon figyelni kellett az erőbeosztásra, ugyanis mindjárt a második kilométertől nagyon meredek emelkedő kezdődött, egészen az ötödik kilométerig, ahol egy nagyjából 4 km-es lejtős, kisebb buckákkal tarkított szakasz következett, majd ismét egy durván meredek, hosszú emelkedő, mely csak az utolsó egy km-n lett kicsivel lankásabb. A meredekek nagy kitartást és koncentrációt követeltek, de nehéz és nagyon fájdalmas volt szinte végig futni őket. Így a 10-es skálán 9-est adok, mert azért nem zárom ki, hogy még keményebb pályákat is ki lehet jelölni.

BKR: Magyar bajnokként utaztál a VB-re. A hazai eredményeid alapján el tudtad helyezni magadat a nemzetközi mezőnyben vagy értek pozitív vagy negatív meglepetések?

ŐEA: Mivel teljesen újoncnak számítok, még a hazai mezőnyben is, nemhogy a nemzetköziben, így nem igazán volt róla reális képünk, hogy hol helyezkedhetek el egy ilyen szintű megmérettetésen. Nem tudtuk, hogy a többiek mire képesek, a felkészülésemmel elégedetten utaztunk ki, izgatottan várva, hogy felmérjük, mire elég a jelenlegi teljesítményem.

BKR: Erős volt az idei VB mezőnye. Milyen tapasztalatokat szereztél, hogy érzed, miben kell még fejlődnöd az előre haladáshoz illetve vannak-e olyan képességeid, amivel most is felveszed a versenyt a nemzetközi mezőnnyel?

ŐEA: Először is nagyszerű élmény volt, nem volt részem még ilyenben, így minden újdonságnak számított, sok tapasztalatot szerezhettem, illetve most már nagyjából láthatjuk edzőmmel, mit tud az élmezőny, és mi kéne ahhoz, hogy valaki odatartozhasson. Szeretnék egy jól felépített edzéstervet sikeresen végigcsinálni, minél változatosabb terepeken futni, gyakorolni a meredekeket és jó lenne tanulni a lefelé futást is, ott nagyon elhúz az élmezőny, az emelkedőkön tudom megközelíteni őket.

BKR: Hogyan értékelnéd a saját teljesítményed, megfelelt-e az előzetes elvárásoknak?

ŐEA: Mivel első világversenyem volt, így különleges elvárásaim nem voltak, szerettem volna a tőlem telhető legjobbat nyújtani. Úgy érzem ez sikerült, kifutottam magam, elégedett vagyok a teljesítményemmel, de remélem, hogy lesz lehetőségem mind helyezésben, mind időben javítani rajta!

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

A következő alkalommal a 10. rész második fejezetét fogom bemutatni nektek, ahol a fiúk nyilatkoznak.

További sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.