A WMRA által szervezett Hegyifutó Világbajnokság 2018. szeptember 16-án került megrendezésre Canilloban, Andorrában. A Magyar Válogatott idén 16 fővel és 3 fő technikai kísérővel képviselte hazánkat a világeseményen, ahol a WMRA kongresszusán is részt vettek a Hegyi- és Terepfutó Bizottság tagjai. A válogatott szereplésérél és élményeiről, a Magyar Válogatott csapatvezetőjével Berendi Antallal, míg a versenyzők oldaláról Bánhidi Esztert, Khoór Bencét (mindkettő BHSE), Ősi Eszter Alizt (VISE) és Dani Áront (BEAC) fogom faggatni.

Mivel Khoór Bence némi késedelemmel válaszolt a felkérésre, így addigra már lebeszéltem az interjút Dani Áronnal, de mivel Bence építőjellegű javaslatokat tett a cikkek kinézeti, grafikai javítására, így végül úgy döntöttem, hogy eltekintek a hosszúra nyúlt válaszidőtől és ő is megkapja a lehetőséget a nyilatkozatra. Ez által kivételesen öt interjú alany lesz így a cikket két részre bontom az olvashatósági szempontot figyelembe véve, ígérem, nem válik szokássá ez a módszertan. Továbbá a korábbi 5+1 Interjús cikkek is grafikailag megújultak, a jelenlegi brandre, de tartalmi változás nem történt bennük. Következzen a második fejezet.

Berendi Antal (A Magyar Válogatott csapatvezetője):

Baloldalon Berendi Antal

Bíró Károly Róbert: Idén egy teljesen ismeretlen szervezőcsapat rendezte meg a VB-t Andorrában. Véleményed szerint milyen volt a verseny szervezése, megfelelt-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?

Berendi Antal: Profi módon szervezték meg az andorraiak a VB-t a WMRA-val együttműködve! Minden működött, ahogy egy ilyen világeseményen kell. Transzfer Barcelonából volt, jelesre vizsgáztak a szervezők. Szállás, étkezésre sem lehetett panaszunk, hiszen egy gyönyörű síparadicsomban volt a hotelunk Canillo városában. Nagy szerencsénkre a Vuelta spanyol kerékpáros körverseny útvonala is érintette Andorra e részét így a VB előtti napon a profi kerékpáros mezőnyt is megcsodálhattuk.

BKR: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a világbajnokság pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

BA: Nehéz kérdés 2010 óta járok hegyifutó világbajnokságra, ha csak a VB-ket nézzük, akkor ez nem lógott ki az eddigi uphill pályák közül nehézségben. 2500 m-en volt a cél talán ez a tény tette nehezebbé a pályát.

BKR: Tudomásom szerint a WMRA és Terepfutók világszervezete gyakorlatilag egy időben rendezte meg a Világbajnokságukat, ezért nem a legerősebb magyar csapat utazott a VB-re. Igaz ez, és ha igen véleményed szerint némely erősebb magyar futó miért a Terepfutó VB-t választotta?

BA: Beszéltem erről a kérdésről Jonathan Wyatt-el a WMRA elnökével. Ígéretet tett, hogy a nemzetközi naptár egyeztetőn erre jobban oda fognak figyelni. Több országot is érintett a dolog, hogy a WMRA VB-vel párhuzamosan rendezték meg Skóciában a Sky VB-t, így köztünk minket is. Ők a Sky VB-t választották és ezt tiszteletben is kell tartanunk! Gratulálok a Sky VB szereplésükhöz!

BKR: Gerlei Tamással részt vettetek a WMRA kongresszusán. Mik a szervezet közelebbi és távlatibb tervei, milyen változások lesznek a szervezet működésében?

BA: A WMRA kongresszusán több érdekes dolog is elhangzott. Pár dolgot kiemelnék. 2020 után tervben van, hogy kétévente lenne VB. Négy napos rendezvényről lenne szó, ahol az egyik nap lenne az uphill VB majd az up&down VB, egy helyszínen egy időpontban. Ez egy érdekes felvetés lenne, nyilván a költségek csökkentése is szerepet játszik. Hegyifutó világranglistát szeretnének létrehozni hasonlóan pl. a teniszben. Egyre több országot szeretnének megnyerni a hegyifutásnak, ami jót tenne a szakág népszerűsítésének.

BKR: Véleményed szerint a WMRA tervezete a VB-k átalakítására, milyen hatással lesz a rendezvényre és miért? Illetve mi a terve a WMRA-nak a Hosszútávú VB-vel?

BA: A két évenkénti VB terve az csak 2020 után válhat lehetségessé. A terv lényege hogy egy helyszínen lenne az uphill és az up&down és a hosszú VB is. Nyilván költségcsökkentő elv alapján dolgozták ki ezt a metodikát. Kíváncsi vagyok, hogy milyen hatással lesz ez a hegyifutásra. A lebonyolítási rendszer hasonlítani fog a Sky VB-hez.

BKR: Hogyan értékelnéd a magyarok teljesítményét az VB-n?

BA: Az U20-as korosztállyal kezdeném, ahol nagyon sokat léptünk előre csapatszinten. Több versenyzőnk is a középmezőnyben végzett valamint a csapatba kerülésért is nagy csata folyt a Kékes OB-n. Kiemelném Csiszár Vivient, aki okos taktikával lett a magyar fiatalok közül a legjobb a maga 34. helyezésével az 56 fős mezőnyben, ahol afrikaiak is futottak. Felnőtteknél az idei év felfedezettjét a Kékes OB bajnokát Ősi Esztert emelném ki, aki egy nagyon szép 46. hellyel örvendeztette meg a hegyifutó szakágat. Szép jövő előtt áll a 21 éves tehetséges versenyző. Férfiaknál a legjobb magyar a bulgáriai VB után ismét Khoór Bence lett, aki évek óta jól hegyezi a formáját az aktuális hegyifutó VB-re. Gratulálok a magyar válogatottnak!

Khoór Bence (A BHSE versenyzője, a VB egyéni – 75., csapat – 22. helyezettje):

Bíró Károly Róbert: Tervben volt-e számodra az idei évben a Hegyifutó Világbajnokságon való részvétel?

Khoór Bence: Igen, terveztem, sőt, a hegyifutó világbajnokság volt az egyik legfontosabb versenyem az évben.

BKR: Volt-e speciális felkészülésed az VB-re vagy a hagyományos felkészülést folytattad tovább?

KB: Hetente 6-8 órát tudok futásra fordítani, ebből igyekszem a legtöbbet kihozni. A versenyt megelőző 3 hónapban viszont több olyan edzést próbáltam csinálni, ahol nagy szintemelkedést kellett legyőzni – pl. a “Balboa körön” vagy a Libegő alatt.

BKR: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a világbajnokság pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

KB: A VB előtti hétvégén a Dolomitenmann-on versenyeztem ahol 1800 m szintkülönbséget kellett leküzdeni 11 km-en. Ehhez viszonyítva mindenképp könnyebb volt a VB pályája. Ha a Dolomitenmannt 9/10-es, a mátrai hegyi OB-t pedig 5/10-es nehézségűnek tekintjük, akkor a VB-t 7/10-re értékelném – nem is a pálya meredeksége, hanem a 1500-2500 m-es tengerszint feletti magasság miatt.

BKR: Ismét a legjobb magyar lettél a VB-n. Mi a titkod, ennyire tökéletes a formaidőzítésed évről-évre?

KB: Nincsenek titkaim, az edzéseim megtalálhatóak a Strava profilomon. De, ha pár dolgot ki kéne emelnem, az előzőekben megemlített kb. 3 hónapos, többnyire versenyspecifikus felkészülést és pár, közel versenyterheléssel végzett felmérőfutást mondanám.

BKR: Számodra, melyik fajta pálya típus a kedvesebb, hol versenyzel szívesebben, az uphill vagy az up&down pályákon?

KB: Elsősorban az uphill pályákon szeretek versenyezni. A sok meredek lejtőt tartalmazó up&down pályákhoz sajnos nincs megfelelő futótechnikám, emiatt a lefele szakaszokon elég sok időt veszítek az ellenfeleimhez képest, illetve az esetleges sérülésektől is tartok (sajnos többször szenvedtem már bokasérülést ilyen versenyeken).

BKR: Hogyan értékelnéd a saját teljesítményed, megfelelt-e az előzetes elvárásoknak?

KB: Nem érkeztem túl nagy elvárásokkal, mivel az OB-n 7. helyezést értem el és a felkészülésem sem volt ideális. A verseny azonban jól sikerült, 74. lettem, ami az eddigi legjobb helyezésem a VB-ken.

Dani Áron (A BEAC versenyzője, a VB egyéni – 101., csapat – 22. helyezettje):

Bíró Károly Róbert: Tervben volt-e számodra az idei évben a Hegyifutó Világbajnokságon való részvétel?

Dani Áron: Nem, egyáltalán nem terveztem, és nem is volt célverseny. A Hegyifutó OB után is sokan kérdezgettek, hogy akkor megyek-e a VB-re, is és akkor még azt mondtam, hogy nem. Elindultam a magyar bajnokságon, mert azt gondoltam, hogy jó hétvégi edzés lesz, és ha a végén még a dobogóra is felfutok véletlenül, annak is lehet örülni. Sok edzést végzek Normafán, igazából szeretek terepen, a természetben futni, és az emelkedőket is jól bírom, de nem számítottam rá, hogy a hegyifutás ilyen meredek kaptatókat jelent. Igazából csak fenntartásokkal nevezném futásnak, mert annyira más terhelés, más izomcsoportokat vesz igénybe, más műfaj. Az edzőm végül mégis azt mondta, hogy ha már bekerültem a csapatba, használjam ki a lehetőséget, Andorra szép hely, ősszel pedig már vége a pályaszezonnak, és nem ütközik az utcai OB-kal sem (félmaraton, tízezer), ahol a csapat miatt fontos az indulásom, úgyhogy mikor, ha nem most?

BKR: Volt-e speciális felkészülésed az VB-re vagy a hagyományos felkészülést folytattad tovább?

DÁ: Nem volt, de ez talán az eredményemen is látszik. Azért nem fektettem rá nagy hangsúlyt, mert a pályaatlétika és a csapatversenyek prioritást élveznek, VB ide vagy oda. Mert hiszen nagyon jól hangzik az, hogy VB-n voltam, de ez még nem összehasonlítható azzal, mint amikor valaki kijut a klasszikus távok valamelyikén. Legalábbis Magyarországon nem, az olaszoknál vagy az amerikaiaknál el tudom képzelni, hogy sokkal nagyobb a verseny a csapatbekerülésért, de mi még nem tartunk ott, ahhoz sokkal több pénz kellene, és talán a nagyobb hegyek sem ártanának (nevet). Így kérdés, hogy sportszakmai szempontból nekünk mennyi értelme van ebbe energiákat fektetni, ugyanakkor vannak más szempontok is, ami miatt szerintem nagyon is megéri.

BKR: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a világbajnokság pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

DÁ: Hetest. Azért csak ennyit, mert lehetne végig is 50 fokos emelkedőn futni (nevet). De igazából nincs összehasonlítási alapom, ahány verseny, annyi pálya.

BKR: Téged inkább a pályaversenyekről ismerünk, és ott vannak jobb eredményeid. Mennyire tudtál beilleszkedni a hegyifutó közösségbe illetve milyen negatív és pozitív élményeid voltak?

DÁ: Én baromira élveztem, főleg Tóniék lelkesedése miatt. Azt is jó látni, hogy amíg a felnőtteknek ez inkább a “sportpályafutás” meghosszabbításáról szól, addig a fiataloknak komoly motivációt is jelenthet részt venni egy hivatalos IAAF eseményen – ha komolyan veszik. Az utánpótlás versenyek lényege ugyanis szerintem nem az eredmény, hanem az élmény. Negatívumként annyit tudnék mondani, hogy nem igazán látom a víziót, hogy mit akarunk elérni – azon kívül, hogy élünk ezekkel a lehetőségekkel, amit az EB-k, VB-k nyújtanak -, de ezzel lehet, hogy csak én vagyok így.

BKR: Erős volt az idei VB mezőnye. Milyen tapasztalatokat szereztél, hogy érzed, miben kell még fejlődnöd az előre haladáshoz illetve vannak-e olyan képességeid, amivel most is felveszed a versenyt a nemzetközi mezőnnyel?

DÁ: Amíg aszfalton futottunk, a szerpentinen, addig nem volt gond, mentem az élbollyal. Kár, hogy ez csak 1,5 km-ig tartott nagyjából. Az is megerősítést nyert, hogy a lejtőkön még mindig ugyanolyan őrülten tudok lefutni, mint gyermekkoromban, a Futapest versenyein, de ezek sem tartottak sokáig. Ami tanulság – bár ez már az itthoni válogató után is kiderült – hogy a vázizomzatom lehetne erősebb, ami a jó futótechnikám miatt nem szokott kiütközni, de attól még ugyanúgy szükségem van rá.

BKR: Hogyan értékelnéd a saját teljesítményed, megfelelt-e az előzetes elvárásoknak?

DÁ: Az OB-ból kiindulva fogalmam sem volt, hogy mi lehet az elvárás, de valahol a 70. hely környékén elképzelhetőnek tartottam a célba érkezést. Némi specifikus edzéssel ez szerintem teljesíthető is, de valójában az már nem nagyon oszt vagy szoroz, hogy 70. vagy 100.. Amikor verseny közben szembesültem vele, hogy nem hogy felfutni, hanem még sétálni sem tudok olyan gyorsan, mint a többiek, takarékos üzemmódba kapcsoltam. Versenyzőként fel kell ismerni, hogy melyik az a küzdelem, amibe érdemes sokat beletenni, és melyik az, amelyikbe nem. Nekem gondolnom kellett a 10 km-es utcai OB-ra is, hogy a mozgásomat ne törjék darabokra a hegyi kaptatók, mert egy egész csapat számított rám, és én is akartam a bajnoki címet. Szerencsére ez most hétvégén sikerült is, úgyhogy a Hegyifutó VB egy értékes kiruccanásnak, jó ingernek bizonyult. Ezúton is köszönöm a csapatvezetőknek a szervezést, és a lehetőséget!

BKR: Végezetül, de nem utolsó sorban, ha tudtok rá időt szakítani kövessétek a BEAC két atlétájának, Dani Áronnak és Csere Gáspárnak a közös futóvlogját. A második részben a döbbenetes maratoni világcsúcs és a Hegyifutó VB volt terítéken: https://www.youtube.com/watch?v=BzpkxH-9pTw&feature=youtu.be

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

Ezúttal is szeretném megköszönni a figyelmet, és mivel egyre több észrevétel érkezik hozzám a cikkekkel kapcsolatban, így érzékelhetővé vált számomra, hogy egyre többen olvassátok az 5+1 Interjúkat. Bízom benne, hogy a válaszok ismét kimerítették a kíváncsiságotokat és valamivel közelebb sikerült hozni a hegyifutást hozzátok. Sorozatunk következő részében egy újabb Kulisszák mögötti résszel fogok bejelentkezni. A kérdéseimre a Hosszútávú Hegyifutó Magyar Bajnokság szervezői részéről lesz egy interjú alanyom illetve megint egy olyan atléta lesz faggatva a versenyről, aki már teljesítette a pályát.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

További sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.