A Szlovéniában megrendezésre kerülő Hegyifutó Masters Világbajnokságon egy 8 fős delegáció képviselte Magyarországot a különböző korosztályokban. A VB-n a legjobb eredményeink között szerepelt egyéniben egy hatodik és két nyolcadik hely, míg az M35-ös férfi kategóriában egy bronzérmet szereztünk a csapatversenyben. Sorozatunk első részében a VB harmadik helyet szerző csapat egyik tagjával, aki egyéniben a nyolcadik helyet szerezte meg Pelsőczy Attilával (TFSE) és az M45-ös kategóriában szintén nyolcadik helyen beérkező Varga Józseffel (MAC) beszélgettem.

Pelsőczy Attila (M35-ös férfi kategória, VB egyéni – 8. helyezett, csapat – 3. helyezett):

Bíró Károly Róbert: Első bemelegítő kérdésnek, azt szeretném megkérdezni milyen volt a zeleniki-i pálya? (Egy kisebb részletező leírásban, a végén 1-10-ig osztályozva, ahol a 10-es a legnehezebb.)

Pelsőczy Attila: A “bemelegítő” 1-2 km lankás aszfaltos rész után igen komoly erdei emelkedő várt ránk, ami gyakorlatilag a célig csak egyre nehezebb lett. Ennek ellenére a pályának meglepően nagy részét tudtam teljesíteni futó mozgással. Jól mutatja a fokozatosan nehezülő terepet, hogy bár keményen nyomtam a tempót, az utolsó km-em 13 perces lett. Nem is tudtam lábon “kihordani”, többször kézzel is segíteném kellett a mászást a sziklák között. Ha pontoznom kéne a pálya nehézséget, 10-es skálán 8-ast adnék rá.

BKR: Mik voltak a célkitűzéseid a szenior VB-re?

PA: A verseny előtt a célkitűzésem az volt, hogy első 10-ben végezzek, csapatban érmesek legyünk, de legfőképpen, hogy kifussam magamból, ami bennem van. Hála Istennek mindhárom sikerült.

BKR: Idén gyengébb volt a formád, mint azt az elmúlt években megszoktuk, sikerült túllendülnöd a holtponton?

PA: Bár jól sikerült az alapozásom, mégis nagyon gyengéket futottam idén sok versenyen. Úgy néz ki, túlterheltem magam, öreg fejjel is beleestem a túledzettség hibájába. Sajnos a hegyifutó félmaratoni OB sikertelensége után a motivációmat is elvesztettem. Most keresgélem magam, ebben a Masters VB is segített, de nem tudom, hol tartok az úton. A hegyifutó OB erre is válasz lehet majd.

BKR: Hogy értékelnéd a szenior VB-n elért egyéni és csapat helyezésedet?

PA: Az egyéni helyezésem reális és örülök neki. Az aktuális állapotomban kihoztam magamból a maximumot. Valószínűleg sokkal jobb teljesítményre lettem volna képes egy évvel ezelőtt, de akkor és ott Szlovéniában ez volt bennem. A csapat eredménynek nagyon örültem. Egy világversenyen érmet szerezni nagyon megtisztelő érzés. Hálás vagyok Sanyinak és Csabának, hogy hozzásegítettek ehhez.

BKR: Első körben másodikként voltatok feltüntetve a csapatversenyben, de a britek egy sportdiplomácia húzással magukhoz ragadták a világbajnoki címet, ezt milyen érzés volt ott megélni illetve mennyire volt ez szerinted sportszerű vagy igazságos?

PA: Meglepődtem, és persze sajnáltam. Alapvetően az éremnek örültem, az szinte mindegy volt, hogy milyen színű. De a szlovénokat sajnáltam, hiszen egy világbajnoki címtől fosztották meg őket, illetve a dobogóról így lekerülni sem lehetett jó érzés a 4. csapatnak… A brit csapat volt egyértelműen a legerősebb. De a nevezési- és rajtlistán is még külön nemzetiségűnek lettek feltüntetve (wales-i, angol, skót…). Ami még zavaróbb és így már igazságtalannak is érzem az eredményt, hogy volt olyan futójuk, aki a nyílt futamban indult, más rajtszámmal. Ez abszolút megtévesztő, hiszen direkt számoltuk futás közben, kik és hányan vannak előttünk… Sokat lehetne erről még beszélni, de én inkább örülök az érmünknek.

BKR: Mik a terveid az év további részére, irány az andorrai VB?

PA: Keresem magamat. Próbálok felkészülni az OB-ra, ami nehezen megy, mert igen sok a tennivaló az élet különböző területein. Nagyon boldog lennék, ha kijutnék Andorrába. 

Varga József (M45-ös férfi kategória, VB egyéni – 8. helyezett):

Bíró Károly Róbert: Első bemelegítő kérdésnek, azt szeretném megkérdezni milyen volt a zeleniki-i pálya? (Egy kisebb részletező leírásban, a végén 1-10-ig osztályozva, ahol a 10-es a legnehezebb.)

Varga József: A pálya félelmetes volt a számok alapján. Tíz km, 1200 m-es szintemelkedéssel. Az első két km-en 3:40-es tempóban mentem az élbollyal, de ránéztem az órára, csak 70 m szint volt eddig. Huh, mi lesz még… Az utolsó hármon még több mint 650 m hátra volt! Hidegebb is lett fönt. Az utolsó 1300 m szinte fal volt, Pelső (Pelsőczy Attila, magyar bajnok hegyifutó – a szerk.) 13! percesben nyomta, itt nekem 11-es lett. Meg is előztem. A pálya eleje 1-es nehézségű, és a végére kilencesre erősödik.

BKR: Mik voltak a célkitűzéseid a szenior VB-re?

VJ: Kéthetes betegség visszafogott az utolsó hónapban, így a tízbe kerülés volt a cél.

BKR: Idén kiegyensúlyozott a formád, ez a tudatos felkészülés eredménye vagy azért van benne némi szerencse is?

VJ: A tudatos felkészülés eredménye, a sarok műtétem után lassan erősödő edzések hatása. A jövő év már teljes tűzzel fog menni.

BKR: Hogy értékelnéd a szenior VB-n elért egyéni helyezésedet?

VJ: Nem tartom kiemelkedőnek. Jó volt a második legjobb magyarnak lenni, de tudom még kevés edzés volt bennem. Jövőre, ha nincs sérülés, sokkal jobb lehet az eredmény.

BKR: Szerinted a szenior VB-n elért jó helyezéseinknek van-e üzenet értéke a jövő hegyifutó generációjának illetve mit üzennél e fiatal nemzedéknek?

VJ: Azt üzenem, hogy öregség nem létezik, csak lustaság. Belső énem leragadt 23 évnél… Kedvenc mondásom a Gyűrűk ura film trilógiából van: Fussatok bolondok!

BKR: Mik a terveid az év további részére, érzel-e erőt magadban, hogy kijuss az andorrai VB-re?

VJ: A VB óta egyre jobb a formám, bármi lehet a válogatón, de én a Skóciában megrendezésre kerülő MSTSZ-es felnőtt VB-re készülök, ami egy 5 km-es táv 1200 m-es szinttel. Oda szeretnék kijutni. Beiratkoztam egy falmászó klubba… 

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

Remélem tetszett beszélgetős sorozatunk első része, ahol értékes információkat és élménybeszámolókat kaphatunk a nemrég Masters VB-t megjárt két hazai hegyifutó társunktól. Sorozatunk következő részében az ifjabb korosztállyal fogunk foglalkozni, a Youth Cupon járt reménységeinket fogom “faggatni”.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

További sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.