A pályáról jelentjük részekkel a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozat versenyein indulók számolnak be az aktuális élményeikről, nehézségeikről illetve a viadal hangulatáról. Az interjúkon keresztül megismerhetitek a hazai hegyifutás résztvevőit és versenyeinek hangulatát, mellyel az olvasók, tehát a Ti számotokra szeretnénk a magyar hegyifutást egy kicsit közelebb hozni. Ebben a részben a MVTE által rendezett VII. Pilis Vertikalra látogattam el. A riportalanyok a Pomázi FBSE versenyzője Tiricz Irén és a TFSE futója Váraljai Vázsony a verseny résztvevői lesznek.
Tiricz Irén (Pomázi FBSE, a verseny résztvevője):
Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?
Tiricz Irén: Nehéz mihez viszonyítanom, egyszer indultam ilyen vertikal típusú versenyen Skóciában. Ahhoz képest ez egy jól futható pálya, mert technikás részek nincsenek az útvonalon, de hazai viszonyokhoz, illetve a táv/szint arányokat nézve nehéz. Legyen 7.
BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?
TI: A szervezésre nem tudok kritikát megfogalmazni, méltán lehetnek büszkék a szervezők. Mind a női, mind a férfi mezőnyben olyan erős mezőny állt össze, ami nagyon ritka. A rajtoltatás, eredményhirdetés pontos volt és hiba nélkül zajlott. Nagyon sok értékes nyeremény kaptak a dobogósok és a tombolán szerencsések. Valamint a nagy létszám ellenére is egy családias hangulatú rendezvény maradt.
BKR: Számodra melyik volt a pálya legkihívóbb része, melyet kicsit nehezebben teljesítettél?
TI: A pálya elejének kellett volna nehezebbnek lennie, a szerpentines részt jól ismerem, szeretem is, azt gondoltam fekszik nekem, ezúttal viszont az elejét nagyon elfutottam, így a szerpentin már végtelenül hosszúnak és nehéznek tűnt.
BKR: Az ötödik helyen végeztél a versenyen. Milyen erősségűek voltak a kihívók, voltak erős párharcok a mezőnyben?
TI: A kihívók nagyon erősek, olyan sportolók, akikkel motiváló egy mezőnyben szerepelni és izgatottan vártam emiatt a versenyt. Párharcok azt hiszem voltak, ezekbe én most nem tudtam beleszólni.
BKR: A versenynek van egy másik speciális eleme is, az hogy nem tömegrajt van, hanem 10 mp-kénti indítással indulnak útnak a versenyzők. Véleményed szerint jó ez a megoldás, izgalmasabbá teszi a versengést vagy egy tömegrajt értékesebb lenne a verseny szempontjából?
TI: Mindkettőnek megvan a maga izgalma. Tömegrajt esetén talán könnyebb taktikázni, de a 10 mp-kénti rajtoltatásnál viszont motiváló lehet, hogy “levadászd” az előtted indulót. Szerintem minden versenyző játszott már el a gondolattal, hogy ‘mi lett volna, ha…’ Ilyen kérdés lehet a tömeg rajt/egyéni indítás is, de egy versenyen vannak dolgok, amihez alkalmazkodni kell, és ebben ez az izgalmas.
BKR: Rengeteg visszatérő futó van erre a rendezvényre. Véleményed szerint miért ilyen kedvelt ez a verseny?
TI: A Pilis-tető nagyon szép, illetve maga az útvonal is. A rövidtáv miatt sokaknak elérhető a teljesítés. Látva a sok fiatal indulót én is azon gondolkodtam jövőre talán a legnagyobb lányom is jöhet már velem. Illetve egy verseny színvonalas szervezése hamar elterjed a futók körében, talán ez a legjobb reklám egy versenynek.
Váraljai Vázsony (TFSE, a verseny résztvevője):
Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?
Váraljai Vázsony: 5-öst adnék rá, mivel nem túl hosszú, és csak helyenként kicsit meredekebb és technikásabb, illetve általában az időjárás sem túl szélsőséges.
BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?
VV: Az utóbbi két évben, amikor részt vettem, akkor megfelelő volt a versenyszervezés. Több ennél nem kell.
BKR: Számodra melyik volt a pálya legkihívóbb része, melyet kicsit nehezebben teljesítettél?
VV: Meredekebb részeken ne vállaljak túl erős tempót, hogy a lankásabb részekre is jusson lendület.
BKR: Az ötödik helyen végeztél a versenyen. Milyen erősségűek voltak a kihívók, voltak erős párharcok a mezőnyben?
VV: Szabó Sanyi és Varga Józsi tudtam, hogy nem lesz elérhető, sokkal erősebbek. Pelsőczy Ati és Mester Bálint is túl távolinak tűnt aznap, nem voltam a helyzet magaslatán edzettségre, hátrafelé azért nem néztem, de próbáltam legalább pozíciót nem veszíteni.
BKR: A versenynek van egy másik speciális eleme is, az hogy nem tömegrajt van, hanem 10 mp-kénti indítással indulnak útnak a versenyzők. Véleményed szerint jó ez a megoldás, izgalmasabbá teszi a versengést vagy egy tömegrajt értékesebb lenne a verseny szempontjából?
VV: Szerintem jó ez a rendszer, ha jól vannak eltalálva az erőviszonyok. A mi esetünkben a fordított sorrend talán izgalmasabb lett volna, így csak Atinak sikerült szoros csatát vívnia. Tömegrajt is érdekes lenne, mert az első 1 km-en szét tudna szóródni a mezőny.
BKR: Rengeteg visszatérő futó van erre a rendezvényre. Véleményed szerint miért ilyen kedvelt ez a verseny?
VV: Valószínűleg a speciális vertikal jelleg ad neki egy olyan különlegességet, amit más szervezőktől még nem nagyon láttunk. Illetve a verseny utáni lefutás közben is rengeteg biztatást kaphatunk, adhatunk egymásnak.
Az interjúkat készítette:
Bíró Károly Róbert,
a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja
Bízom benne, hogy ismét sikerült kimeríteni olvasóinak kíváncsiságát a válaszokkal ebben a részben is, melyben egy újabb A pályáról jelentjük résszel jelentkeztem be. Sorozatunk következő részében a multiNavigator tulajdonosával és versenyek főszervezőjével Guttmann Zoltánnal fogok egy kicsit hosszabb keretek között 11 kérdésben beszélgetni.
Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.
A versenyszezonhoz sok sikert és sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.