Az Olaszországban megrendezésre kerülő WMRA Youth Cupon vettünk részt, ahol egy 6 fős delegáció képviselte Magyarországot. A Magyar Válogatott tagjai helytálltak és az erős középmezőnyben végeztek, melyben rengetek kiváló ifjú külföldi atléta is futott. Sorozatunk második részében a csapatvezető Zámbori Zoltánnal, a lány csapat tagjával Csiszár Viviennel (Gyöngyösi AK) és a fiú csapat legjobbjával Farkas Balázs Andrással (MVSI) beszélgettem.

Zámbori Zoltán (WMRA Youth Cup csapatvezető):

Bíró Károly Róbert: Melyik verseny volt a válogató a Youth Cupra és mennyire sikerült az olasz pályát rekonstruálni? 

Zámbori Zoltán: A görömbölyi Terepfutó Diákbajnokság volt az idei évben a válogató. A Youth Cup miatt módosítottunk a régi útvonalakon és a válogatóhoz egy teljesen új pályát jelöltünk ki. Mivel itt nem lehetett olyan szintemelkedést rövidtávon összehozni, mint ami Lanzadában várt a versenyzőkre, ezért a nehézséget a táv megnövelésével közelítettük a VB pálya nehézségéhez. Két kört kellett teljesíteni egy 3.4 km-es emelkedőkkel és meredek lejtőkkel tarkított körön. Ez pedig így négy emelkedőt és lejtőt jelentett összességében. Ez nagyjából szimulálta is a Youth Cup nehézségét.

BKR: A válogatott edzőtábor hol volt, mennyi időt sikerült együtt tölteni és mi volt a felkészítési koncepció?

ZZ: Sajnos csak egy szösszenetnyi, egyetlen napos közös edzést tudtunk összehozni a válogatottakkal. Viszont a helyszín kiváló volt. A Mátrában töltöttünk el ugyanis egy tartalmas napot sok futással és térképek, valamint fotó és videó anyagok elemezgetésével. Ezek során alaposan átbeszéltük, hogy a Youth Cup-on mi is vár majd ránk, mikre kell odafigyelni és hogyan lehet felkészülni legjobban a várható nehézségekre. Két futó edzés fért bele a napba. Mátraházán volt a találkozó és délelőtt egy 7 km-es kört futottunk le, amiben benne volt természetesen a Kékestető is. Ez a kör felfelé és lefelé is olyan meredekségű ösvényeket tartalmazott, mint ami Olaszországban várt a fiatalokra. Technikai nehézségben is hasonló volt. Délben elméleti oktatás folyt, a már említett térképek és fotók, videók elemzésével. Délután dombrésztávos edzést tartottunk Galyatetőn. Sajnos sem a Mátrában, sem a válogató viadalon nem tudtuk igazán visszaadni a VB pálya azon érdekességét, hogy nagyon szűk utcákon, ösvényeken vezették, valamint rengeteg lépcsősor volt benne. Ezt az egyet nem sikerült rekonstruálni. (Azért persze lépcsős edzéseink voltak, de az éppen csak ízelítő volt a versenyhez képest.) Az edzések végén még megbeszéltük, hogy a hátralévő időben hogyan is készüljenek a fiatalok a versenyre. Elsősorban a rengeteg iram állóképességi munkára kellett koncentrálni, valamint a sok iramváltásra. A Youth Cup pályában ugyanis rengeteg tempót megtörő kanyar tettek bele, ezért a felkészülésnél a sok iramfutás mellett lényeges volt az iramváltásos futások beiktatása is. Ezért megkértem a fiatalokat, hogy mindenképpen iktassanak be a programjukba fartlek edzéseket is, lehetőleg terepen.

BKR: A szülők és a hazai szövetség miben tudták segíteni a munkádat illetve mennyire voltak segítőkészek?

ZZ: A szövetség részéről a Hegyi- és Terepfutó Bizottság mindenben a segítségünkre volt. A MASZ részéről elsősorban Rutkovszky Ede egyengette az utunkat. Berendi Antalék segíttettek a nevezések elintézésében, a válogatott felszerelésének megszerzésében, a múltbéli tapasztalatok átadásában. Ez azért is nagyon fontos volt, mert a kiutazó csapatból még senki nem vett részt WMRA rendezvényen. Első bálozónak számított mindenki. A szülők nagyon sokat segíttettek a gyerekek felkészítésében és a versenyre való eljuttatásban. Prantner Zoltán szülei még Olaszországba is eljöttek, hogy szurkolhassanak és hogy Zolinak lehetősége legyen másnap már az Ifjúsági Országos Bajnokságon is indulni 3000 m-en.

BKR: Adtál-e taktikai utasításokat a verseny előtt a futóknak, és ha igen mennyire teljesítették ezt a lányok és fiúk?

ZZ: Mint azt fentebb említettem, már itthon kielemeztük a verseny útvonalát. Természetesen ez meg sem közelítette annak hasznosságát, hogy a versenyt megelőző napon, bejártuk és be is futottuk a pályát. ennek során szinte méterről-méterre, átbeszéltük, hogy mit kell az egyes szakaszokon csinálni, a leghatékonyabb haladás érdekében. voltak olyan részek, ahol háromszor, négyszer is visszafordulva újra áthaladtunk, hogy a lehető legjobb ívet, mozdulatsort megtaláljuk. Azt már az elején láttuk, hogy sajnos kevés helyen lehet majd előzni, mert nagyon szűk utakon jelölték ki a versenyt. A városban is külön nehézség volt a szűk utcák mellett, a rengeteg lépcső és éles kanyar. megbeszéltük, hogy a rajt után azonnal nagy tempót kell diktálni, hiszen az első nagyobb emelkedőre érve aki leszakad, az már nem tud onnan feljebb kapaszkodni, csak nagyon nehezen. Mivel elég rövid volt a táv, nem nagyon volt értelme sokat tartalékolni. persze az lényeges volt, hogy az első emelkedőn nem szabad ellőni a puskaport, mert ha bezsibbadnak, a második körben az újabb emelkedőn már sokat veszíthetnek. A lejtőkön inkább arra kellett figyelni, hogy sérülés mentesen biztonságosan lejussanak. itthon sokat gyakoroltuk a meredek lejtőkön futást, de ennyi kanyart, mint ami itt volt benne, nem tudtunk szimulálni és így ezt itt helyben kellett megoldani. Egyébként a csapat tagjai teljesen jól megoldották a feladatot és képességeiknek megfelelően a lehető legjobbat hozták ki magukból. A taktikai utasításokat betartották. Ez most ennyire volt elég.

BKR: Hogyan értékelnéd a magyarok teljesítményét a versenyen?

ZZ: Összességében elégedett vagyok. nem mondom, hogy nincs hiányérzetem, mert nem vártam jobbat. Kiutazás előtt titkon reménykedtem, hogy lesz idén valami nagyobb áttörés és akár a mezőny első harmadában is végezhet valamelyik futónk. Erre legnagyobb esélye Farkas Balázsnak volt, akivel már a kezdetektől, vagyis kb. 5 éve készültünk erre a versenyre. Na jó, nem csak erre, de a fő cél már évek óta a Youth Cup volt. Sajnos Balázsnál a múlt év eleje szinte teljesen kiesett, mivel még 2016 őszén egy nagyon kellemetlen lassan gyógyuló húzódást szenvedett. Ezen kívül hirtelen nőtt nagyon sokat, így az ízületei is fájtak. Emiatt volt egy szinte gyógytornázással töltött éve. 2017 őszétől viszont elég jó felkészülést sikerült összeraknunk. Rengeteget erősödött, és ami még fontosabb, nagyon gyors lett. pálya versenyeken is jelentősen javította az egyéni csúcsait. 800 m-től 3000 m-ig. Tehát várható volt, hogy akár a mezőny elején is végezhet. Később megkaptam a nevezettek listáját és kikerestem a konkurencia tagjait a nemzetközi listákon. Ekkor már látszott, hogy a közép mezőny lesz a realitás. Ez így is történt. Viszont bizakodásra ad okot, hogy a Balázs és Patrik is “kis ifiként” voltak a versenyen. Tehát jövőre is indulhatnak, akkor már komoly nemzetközi tapasztalatokkal felvértezve. (Balázs idén indul még további két WMRA versenyen és egy Sky Running Youth Cup-on is)

BKR: Milyen taktikai, fizikai és képességi elemekben kellene fejlődnünk, hogy még jobban szerepelhessünk a jövő évi Youth Cupon? 

ZZ: Amiben viszont mindenképpen fejlődni kell, az nem más, mint a gyorsasági iram állóképesség! Nem lehet ezen a versenyen labdába rúgni, ha nem tud egy fiú 1500 m-en 4 percen belül, 3000 m-en 8:50 körül, 5000 m-en pedig minimum 15:20 körül. A legjobb angol, olasz és francia versenyzők bizony ezen a színvonalon vannak. A lányok esetében is hasonló minőségre van szükség. 1500 m-en tudni kell 4:40-en belül, 3000 m-en 10:15-ön belül. Most a legjobb versenyzőnk a lányoknál egy kiváló tájfutó volt, Szűcs Boglárka, aki remekül mozgott a technikásabb részeken, de még neki is gyorsulnia kell sokat, hogy közeledhessen az élmezőnyhöz. A WMRA versenyeken ugyanis nem a technikai tudás a döntő, hanem kifejezetten az iram állóképesség és a gyorsaság. Ellentétben a Sky Running versenyekkel, itt rövidebbek a távok és aránylag jól futhatóak az utak. inkább a klasszikus atlétáknak fekszik és nem annyira a speciálisan hegyen futó versenyzőknek. Valamint remélem, hogy a későbbiekben a hazai edzők és klubok nem zárkóznak el a legjobb atlétáik delegálásától. Idén nagyon szerencsétlenül jött ki, hogy egy napon volt a Youth Cup és az Ifjúsági Országos Bajnokság. Így remény sem volt rá, hogy a legerősebb közép-, hosszútávfutó atlétáink eljöhessenek. Persze nem lehet panasz azokra, akik eljöttek, hiszen szívüket, lelküket beleadták. Azért ők is látják, hogy még rengeteg munka kell, hogy felzárkózzanak.

Csiszár Vivien (Egyéni – 38. helyezett, csapat – 10. helyezett):

Bíró Károly Róbert: Szerepelt a céljaid között az idei Youth Cup részvétel vagy csak véletlenszerűen jött?

Csiszár Vivien: Igen, ez volt az egyik legfőbb célunk az edzőmmel, Tari Tiborral, hogy erre a versenyre kijussak és sikeresen szerepeljek.

BKR: A válogatott meghívó után milyen felkészülést választottál a versenyre és ki(k) segített(ek) ebben?

CSV: A verseny előtt több hegyi résztávos edzést csináltam, ezen kívül a válogatott csapattal és Zámbori Zoltánnal is volt lehetőségem megismerkedni egy edzőtábor segítségével. A felkészülést nehezítette, hogy volt egy kisebb sérülésem is a verseny előtt két héttel, de szerencsére Borsodi Attila sportmasszőr segítségével újra a folytathattam a felkészülést.

BKR: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a lanzadai pályát, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért? 

CSV: 9 pontra értékelném. A pálya a maga elemeivel kihívást jelentett, viszont úgy gondolom, hogy elég rövid volt a táv és ez által előnybe kerülhettek a pályaatléták. Szerintem az is jó megoldás lehetett volna, ha kevesebbet kell futnunk az aszfalton.

BKR: Eléggé erős volt a lányok mezőnye az idén, hogy érzed reális az a pozíció melyet elértél? 

CSV: Úgy érzem, sikerülhetett volna jobban is, ha a lábam teljesen rendbe jött volna. Viszont szerintem nagyon nagy dolog, ha valaki részt vehet egy világbajnokságon, így büszke vagyok az eredményemre.

BKR: Együtt tudtatok dolgozni a pályán a csapattársaiddal vagy széthúzott titeket is az erős mezőny? 

CSV: Sajnos nem, már az elején más-más pozícióba kerültünk, és a szűk utcáknak, pályának köszönhetően kevés lehetőség volt előrébb törekedni.

BKR: Belülről hogy érezted, miben kellene még fejlődnünk, hogy jövőre jobbak lehessünk a Youth Cupon?

CSV: Magyarországon nagyon kevés utánpótlás korú hegyifutó atléta van (köszönhetően a földrajzi elhelyezkedésnek is), de népszerűsítéssel és hegyifutásra specializálódott edzéssel még jobb eredményeket tudnánk elérni ebben a sportban.

Farkas Balázs András (Egyéni – 23. helyezett, csapat – 11. helyezett):

Bíró Károly Róbert: Szerepelt a céljaid között az idei Youth Cup részvétel vagy csak véletlenszerűen jött? 

Farkas Balázs András: Amióta az edzőmmel (Zámbori Zoltánnal) készülök ez a verseny volt a cél, és az eredményes helytállás.

BKR: A válogatott meghívó után milyen felkészülést választottál a versenyre és ki(k) segített(ek) ebben?

FBA: A válogatóverseny pályája hasonlított a lanzadaira, és mivel atletizálok is, a szükséges gyorsító munka része az edzéstervem része volt, nem kellett sok mindenen változtatni. De a felkészülés nem lehetett volna ilyen hatékony edzőm, szüleim és edzéstársaim nélkül.

BKR: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a lanzadai pályát, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért? 

FBA: Számomra egy 8-as értékelést megérdemel. A pálya, rövidsége ellenére sokat emelkedett, és a gyorsabb versenyzőknek kedvezett. A keskeny ösvény miatt kevés helyen lehetett előzni. Aki összeszedett egy lassúbb futót nehezen hozhatta vissza a hátrányát. És természetesen a lökdösődés se könnyítette meg az atléták dolgát.

BKR: Te voltál a legjobb magyar futó a versenyen, elégedett vagy az eredményeddel illetve hol tudnál még javulni? 

FBA: Természetesen nem. Ennél több bennem az ambíció, de akik előttem végeztek erősebbek voltak ezt el kell ismerni. Ezért az eredményért is rengeteget dolgoztam, de további munkával, egy évvel idősebben és egy kedvezőbb pályával, hiszem, hogy jobb helyezést is elérhetek.

BKR: Volt közös taktika, segítettétek-e egymást a versenyen a csapattársaiddal, vagy ami a csövön kifér elv volt érvényben a pályán? 

FBA: Nagyon élveztem a közös felkészülést és az együtt eltöltött időt társaimmal, de nem volt realitása az összedolgozásnak.

BKR: Belülről hogy érezted, miben kellene még fejlődnünk, hogy jövőre jobbak lehessünk a Youth Cupon?

FBA: A WMRA versenyek pályái inkább az erőre és a gyorsaságra hagyatkoznak, mint a hegyifutás technikáinak ismeretére. Szerintem közép-, hosszútávfutó atléták meghívásával a válogatottba, jobb eredményeket érhetnénk el. Mi (a csapat) pedig mindenben tudunk javulni, hiszen fejlődni bármeddig lehet, de erre az eredményre is büszke lehet a válogatott.

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

Remélem kimerítő válaszokat sikerült adni az interjú alanyoknak a sorozat második részében, ahol a Youth Cupról volt szó és az utánpótlás generációval beszélgettem. Sorozatunk következő részében visszatérünk az idősebb korosztályhoz, melyben a Hosszútávú Hegyifutó VB-n járt futókkal fogok beszélgetni.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

További sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.