Ettől a résztől az 5+1 Interjú sorozat a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozat futamaihoz is ellátogat, melynek neve “A pályáról jelentjük”. A névből adódóan kiderül, hogy ezeknél a riportoknál nem a szervezők faggatása lesz a főirányvonal, hanem a pályán lévőké, akik a versenyt teljesítették. Talán a sorsiróniája, hogy az első rész egy új kupafutamot fog boncolgatni. A válaszokat a Honvéd Arrabona SE két futója Valkó Veronika és Bognár Zsolt fogják szolgáltatni.

Valkó Veronika (A Honvéd Arrabona SE futója, a verseny abszolút női győztese):

Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Valkó Veronika: Ez elég nehéz kérdés számomra, több okból is. Először is azért, mert azt gondolom, hogy versenyek tekintetében nincs túl széles látóköröm. Hazai versenyekre járok, csak néhányszor voltam külföldi terepfutó versenyen, de a beszámolókból azt látom, hogy azok a versenyek igen csak próbára teszik az embert. Persze voltam már olyan hazai versenyen, amiről azt gondoltam, hogy nagyon nehéz volt. A mi kis hazánk csodálatos, és gyönyörű futóútvonalakat lehet találni, de még mindig azt mondom, hogy mi magyarok, kicsit hátrányban vagyunk hegyek tekintetében. Másodszor pedig azért nehéz kérdés, mert az, hogy milyen nehéznek érzek egy versenyt, nálam nagyban függ a pillanatnyi állapotomtól. Lehet, hogy másnap már sokkal könnyebbnek, vagy épp nehezebbnek érezném. Az eddig tapasztalataimra támaszkodva 8-as nehézségűnek értékelném.

BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?

VV: A verseny szervezése kiváló, a futók igényeit maximálisan figyelembe veszik a szervezők, bár számomra egy kissé „zajos”. Szeretem, ha van lehetőségem pár percet magamba fordulni verseny előtt, átgondolni a futásomat, lélekben, fejben felkészülni. Ha túl nagy a hangzavar, ez elmarad, és bár ez nem befolyásolj a teljesítményemet, de a rajtig marad bennem egyfajta hiányérzet. Így volt ez most is. Egyébként apróság.

BKR: Számodra melyik volt a pálya legkihívóbb része, melyet kicsit nehezebben teljesítettél?

VV: Kb. a 9. és 10. kilométer között volt egy erős, viszonylag hosszú (legalábbis nekem hosszúnak tűnt), mászós rész. Ott volt egy holtpontom, nagyon vártam, hogy felérjek. A várostrom sem volt könnyű, de amikor tisztán látom, hogy hova kell feljutnom, és nem takarja előlem semmi, akkor valahogy könnyebben megy, és nem is volt annyira hosszú sem. Meg ugyebár ott voltak a turisták, ciki lett volna, ha csak sétálgatok a várig, onnan már csak másfél kilométer volt a célig.

BKR: Az első helyen haladtál át a célvonalon, a versenyen. Milyen erősségűek voltak a kihívók, könnyedén, végig az élen haladtál vagy voltak erős párharcok?

VV: Féltávig végig elől voltam, de aztán a mászós rész után kicsit sokat időztem a frissítéssel, úgy éreztem szükséges, és megelőzött az a lány, aki szinte végig a nyomomban volt. Elég jól el is ment tőlem, úgy tűnt, hogy nagyon jó erőben van hozzám képest. Fejben már el is engedtem az első helyet, de a 14. kilométer után egyre jobban megközelítettem, és a 16-17. kilométer között sikerült visszaelőznöm, és egyre jobban leszakadt tőlem.  Örültem az első helynek. 

BKR: Az elmúlt két évben mindkétszer közel voltál hozzá, de nem sikerült megnyerned abszolútban a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozatot. Idén meg lesz a győzelem vagy ez nem szerepel célként a terveid között? 

VV: A terveim között ez egyáltalán nem szerepel. A futás öröméért, a természet szeretetéért, és a baráti társaságért járok ezekre a versenyekre. Ha a jó közérzet mellett még más eredménye is van a futásomnak, annak persze nagyon örülök, de én nem ezért csinálom elsősorban. Ha valaha sikerülne megnyernem (még leírni is abszurd), azt elsősorban a szerencsémnek köszönhetném, valamint annak, hogy sok versenyre járok, és prioritást élvez számomra a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozat.

BKR: A verseny idén volt először része a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozatnak. A gonosz kérdésem pedig az lenne pedig, hogy 2019-ben is maradjon-e a verseny a Kupasorozat része vagy ne? Bármi lesz, a válaszod kérlek, azt mindenképpen indokold meg.

VV: Mindenképp arra szavaznék, hogy maradjon. Rendkívül látványos, és technikás pálya, csodálatos környezetben, a Sümegi-várból a kilátás elképesztő. Egyáltalán nem könnyű verseny, de a szervezés is, a frissítés is kitűnő, a gulyáslevesről nem is beszélve, amivel a verseny végén megvendégeltek bennünket.

Bognár Zsolt (A Honvéd Arrabona SE futója, a verseny abszolút 3. helyezettje):

Bíró Károly Róbert: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Bognár Zsolt: 10-es skálán 6-osnak értékelem. Nagyon jól futható pálya volt. Volt ugyan szint, de pár kivétellel minden emelkedő jó tempóban futható volt.

BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?

BZS: A verseny szervezése jó volt. A versenyközpont közelében elegendő ingyenes parkolóhely várt minket. A versenyközpontot könnyen meg lehetett közelíteni, a szpíker folyamatos tájékoztatást adott. A rajtcsomagban csoki, ropi és ásványvíz is volt. A közelben volt öltözősátor, sok árnyékos hely, csomagmegőrzés, előre kikészített víz frissítésnek és WC is.  Az információs bódéra ki volt helyezve az útvonalról egy térkép. Kár, hogy szintrajz nem volt mellette. Kiváló volt az útvonal szalagozása, a kilométerenkénti táv jelzés és az irányítók munkája. Külön élmény volt a várba való felfutás és a várfalon való körbefutás. Amit hiányoltam, hogy nem volt fürdési lehetőség a verseny után. Számomra zavaró volt a hangos zene, ami miatt csak kiabálva tudtunk kommunikálni egymással. A rajt előtt a szpíker gyakorlatilag elmondta a teljes útvonalat, ami nekem teljesen felesleges volt, mivel a második mondatnál már elveszítettem a fonalat. Ezen kívül csak a verseny végén derült ki, hogy a szintemelkedés kb. 200 méterrel több volt a kiírthoz képest.

BKR: Számodra melyik volt a pálya legkihívóbb része, melyet kicsit nehezebben teljesítettél?

BZS: A pálya legnehezebb része nekem a 9-10 kilométernél volt. Itt egy erős, köves emelkedő következett, ahol több helyen gyaloglásra kellett váltanom. Ezen kívül a pálya második felében sok volt a homokos, dimbes-dombos rész, ami rendesen kivette az erőmet.

BKR: Először által a Kupasorozat egy futamán abszolútban a dobogón. Számítottál erre az eredményre, mennyire kellett a harmadik helyért megküzdeni?

BZS: Egyáltalán nem számítottam a dobogós helyre, a célom a mezőny első harmadában, lehetőleg a két órán belüli beérkezés volt. Ez szerencsére sikerült is. Tartottam egy takarékos tempót, mivel ismeretlen volt a pálya, és nem akartam elfutni az első 10 km-t. Ennek ellenére a táv második fele a folyamatos hullámzó terep miatt nehezebb volt, mint amire számítottam.

BKR: Lelkes amatőrként már évek óta ott vagy a Kupasorozat helyezettjei között, hol előrébb, hol hátrébb. Hogy tudod összeegyeztetni a civil- és a sportéletet, úgy, hogy mindkét közegben megállod a helyed?

BZS: Megpróbálom a mindennapjaim részévé tenni a sportot, kerékpárral közlekedek, és szinte kizárólag futva megyek erősítő edzésekre is. Szerencsére a munkahelyem támogatja a sportot, évente több alkalommal veszek részt a munkáltatóm által rendezett futóversenyeken, edzőtáborokban. A futás hétvégi családi programmá vált, gyakorlatilag minden hétvégén futóverseny a programunk, a feleségemmel és barátainkkal az ország minden tájára ellátogattunk már versenyezni. A családi nyaralásokra is kötelező kellék a futócipő.

BKR: A verseny idén volt először része a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozatnak. A gonosz kérdésem pedig az lenne pedig, hogy 2019-ben is maradjon-e a verseny a Kupasorozat része vagy ne? Bármi lesz, a válaszod kérlek, azt mindenképpen indokold meg.

BZS: Egyértelműen támogatom a kupasorozatban való részvételét jövőre is: Szép környezet, jó szervezés, ráadásul az ideihez képest nagyobb létszámú mezőny is kényelmesen elférne a sümegi pályán.

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

Az olvasóinknak figyelmet ismét szeretném megköszönni továbbra is bízom benne, hogy sikerült kimeríteni az érdeklődők kíváncsiságát a válaszokkal és valamivel közelebb hozni a hegyifutást az olvasó közösség szívéhez. Sorozatunk következő részében a Hegyifutó Világbajnokságot megjárt hegyifutókkal fogok beszélgetni és minél több infót próbálok szerezni tőlük az élményeikről.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

A versenyszezon hátralévő részére is sok sikert és sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.