Folytatódik az 5+1 Interjú sorozat Kulisszák mögötti interjúi. E részek a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozatainak állomásait hivatottak bemutatni a hegyifutó közösség számára. Ebben a riportban a Hosszútávú Hegyifutó Országos Bajnokság főszervezőjével Dr. Nagy Árpáddal beszélgetek. A versenyzők részéről a maratoni táv kétszeres győztesével Szabó Gáborral, az ELTE SE Sashegyi Gepárdok futójával társalgok a pályáról, a hangulatról és a versenyről.

Dr. Nagy Árpád (A Hosszútávú Hegyifutó OB főszervezője):

Bíró Károly Róbert: Honnan ered a verseny alapötlete, voltak már előzményei vagy egy teljesen új rendezvényről beszélhetünk?

Dr. Nagy Árpád: Egyesületünk, az Egri Testedző Club felkérésre először 2012. július 28. napján rendezte meg az első hegyifutó versenyt, azonnal OB volt, igaz ekkor még normál távon. Talán az volt a mögöttes indíttatás, hogy több versenyzőnk szép eredményeket ért el atlétikai és hegyifutó versenyeken. Volt egy erős rendező gárdánk, akikkel már több Magyar Bajnokságot és Ifjúsági Európa Bajnokságot is rendeztünk tájékozódási futás sportágban. Ebben az évben már 7. alkalommal rendeztük meg a Hosszútávú Hegyifutó Magyar Bajnokságot és Török út Futófesztivált.

BKR: A versenypálya vonalvezetése saját ötlet, közös munka eredménye vagy egy másik személy pályaötlete?

DrNÁ: Kerestünk egy jó versenyközpontot, ahol a technikai és szakmai feltételek adottak. Felsőtárkány kínált kiváló helyszínt a festői környezetben lévő Szikla forrás, a hozzá illeszkedő tóval, a partján lévő felszerelt rendezvénytérrel. A 2013. évtől itt van a versenyközpont. Úgy gondoljuk jó választás volt. Ehhez kellett hozzágondolni a pályát. Közös, egyesületi munka eredménye a vonalvezetés. Mit akartunk? Legyen a pályában gyors, pörgetős rész, szívszaggató felfelék, bátorságot próbára tevő lefelé futások. Úgy gondoljuk sikerült. 

BKR: Hosszú évek óta Ti rendezitek a Hosszútávú Hegyifutó OB-t, mi a sikeretek titka, hogyan tudtátok megőrizni a rendezési jogot?

DrNÁ: Kiegyensúlyozott, remélem jó színvonalú rendezés. Sokat adunk arra, hogy a szakmai színvonal mellet látványos is legyen a produkció. Változatlan pálya.

BKR: A maratoni verseny pályája azért tud gyilkos lenni, tudom mivel már én is teljesítettem ezt a távot. Véleményed szerint hazai viszonylatban (mivel a nemzetközi, az már egy teljesen más színtér) egy 1-10-ig terjedő skálán, a versenyetek pályája, mire értékelhető és miért?

DrNÁ: Hazai viszonylatban talán az egyik legnehezebb pálya, rendkívül komoly kihívást jelent az 1650 m szint leküzdése, 5 db egyenként 8.1 km-es körben, és a lefelé futások sem könnyűek nálunk. Talán 8.

BKR: Mivel lehetne még kedveltebbé tenni a versenyt, vannak-e ilyen ötleteitek, amit a jövőbeli versenyeken alkalmazni szeretnétek?

DrNÁ: Újabb rendszerű elektronikai időmérés alkalmazása, több kísérő program. De az elsőrendű célunk a jelenlegi minőség megőrzése.

BKR: Jó pár visszatérő futó van a versenyre, ami pozitív visszajelzés a szervezők részére. Véleményed szerint miért kedvelik ezek a futók ezt a versenyt?

DrNÁ: Örülök, hogy kedvelik a versenyünket. Talán a fentiek magyarázatot adnak erre. Az igazi választ az eddigieket megtapasztalók tudják megadni. Szívesen hasznosítanánk az ötleteket. Fogadókészek vagyunk a kritikára és örülünk a megerősítő dicséretnek. 

Szabó Gábor (Az ELTE SE Sashegyi Gepárdok atlétája, a maratoni táv kétszeres győztese):

Bíró Károly Róbert: Korábban már kétszer is teljesítetted a versenyt és mind kétszer nyertél, ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Szabó Gábor: Igen, ezzel együtt az már három győzelem, és bár ez a hivatalos Terepmaratoni OB, mégis nagyon kevés terepatlétát vonz ez a verseny amit én sem értek… miközben a Hegyifutó OB (10 km uphill) és a Terepfélmaratoni OB igen nagy népszerűségnek örvend.  Kicsit előre szaladtam, visszatérve a kérdésre, a nehézségi fok 6, mert ugyan van szint is meg hosszú húzós emelkedő, de még éppen olyan ami kifutható belesétálás nélkül. Ez vonatkozik a lejtős részekre is, technikailag kifejezetten futóbarát a pálya.

BKR: A versenyt már én is többször teljesítettem, így tudom, hogy ötször megmászni a hegyet és leereszkedni nem egyszerű feladat, úgyhogy a pálya sem rövid. Te, mint nagyon tapasztalt futó, véleményed szerint milyen taktikát érdemes választani a pályára, mellyel “szenvedés” nélkül lehet azt teljesíteni?

SZG: A szenvedés relatív, ráadásul nagyban felkészültségtől függ. És számít az önismeret, hogy milyen tempót vállal be az ember. Olyan nyerő taktika, ami csak erre a pályára vonatkozik, szerintem nincs. Mindenkinek az erősségeinek megfelelően kell a sík, emelkedős, lejtős szakaszokat megfutni… én például relatív gyors vagyok, a síkabb és enyhébb emelkedős részekre koncentráltam.

BKR: Mely szakasza a legkritikusabb a pályának, amelyet kihívás teljesíteni a verseny során, főleg amikor már fáradtabb az ember?

SZG: A lejtőfutásnál sosem sikerült elesnem, de ott a gyors tempó miatt elég veszélyes a lefutás. Én azt gondolom kritikusnak emiatt.

BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?

SZG: Én nem látok hibát, problémát.

BKR: Jó pár visszatérő futó van a versenyre, ami pozitív visszajelzés a szervezők részére. Te is visszatértél az első győzelmed után. Véleményed szerint miért kedvelik ezek a futók ezt a versenyt illetve te miért tértél vissza, valami megfogott a versenyben vagy csak a címvédés motivált?

SZG: Igen, de sajnos kevesen vagyunk. Muhari Gábor, Pálfy Marci, a Bükki Műhelyesek nekem nagyon hiányoznak, minden évben reménykedek, hogy majd lesz egy jó verseny, és persze az OB cím miatt indulok. Egy relatív jó maratonfutónak, aki ráadásul szereti is a terepfutást, kutyakötelessége indulnia az országos bajnokságon. Ezzel is támogatva, erősítve a terepfutás színvonalát, ami egyelőre még nem túl magas. Ezt így gondolja csapattársam, Beda Szabi is, aki már kétszer is nagyon megszorított pont ezen a versenyen.

BKR: Előző válaszodban utaltál jó pár nagynevű futó hiányára. Véleményed szerint ezek a versenyzők miért nem kívánnak részt venni ezen a versenyen, van köze ehhez a nagyon sűrű versenynaptárnak?

SZG: Részben az is benne van, sajnos egy maraton nemcsak egy szisztematikus edzésmunkát akaszt meg, de versenyidőszakban a rákészülés valamint a verseny kipihenése 2-3 hét kiesést, és némi formahanyatlást is magában hordoz, ha nem figyelünk. Persze egy OB kedvéért ezt be kell vállalni, sajnos talán egy kicsit hangsúlyosabb díjazás segíthetne ezen. Egy kicsit nagyobb felhajtás, profibb honlap… ami magát a versenyt vonzóbbá tehetné.

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

Szeretném megköszönni a figyelmeteket, és mivel egyre több észrevétel érkezik hozzám a cikkekkel kapcsolatban, így érzékelhetővé vált számomra, hogy egyre többen olvassátok az 5+1 Interjúkat. Bízom benne, hogy a válaszok ismét kimerítették a kíváncsiságotokat és valamivel közelebb sikerült hozni a hegyifutást hozzátok. Sorozatunk következő részében ismét egy Kulisszák mögötti résszel fogok bejelentkezni. A kérdéseimre a Bükk Kapu Trail szervezői részéről Pelbárt Zoltán fog válaszolni illetve újfent egy olyan atlétához lesz kérdések szegezve a versenyről, aki már teljesítette a pályát.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

További sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.