Magyarország egy 5 fős delegációval vettünk részt a 2018-as WMRA Hosszútávú Hegyifutó Világbajnokságon. Sajnos a csapat nem volt teljes, mivel a férfi mezőnyben csak kettő futónkért izgulhattunk, ezért a csapatversenyben nem tudták értékelni a fiúkat. A csapat eredményesen zárt mivel minden magyar körbeért a meglehetősen nehéz lengyel pályán. Sorozatunk harmadik részében két Csömör Sportos válogatott atlétával Nagy Csillával és Kiss Lászlóval beszélgettem.

Nagy Csilla (Egyéni – 47. helyezett, csapat – 13. helyezett):

Bíró Károly Róbert: Első bemelegítő kérdésnek, ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a karpaczi pályát, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért? 

Nagy Csilla: Hét pontot adnék, mert felfelé nagyon nehéz volt, sok volt a lépcső, kavics, ami csúszott, így nehezen tudtam haladni. Nem vagyok hozzá szokva a felfele futáshoz, főleg nem ilyen talajon. Ami még nehezítés, hogy szállingózott az eső is, így még síkosabb lett a talaj. Lefele már jobban ment, de ott meg a vízelvezető gerendákat kellett át ugrani, ami 150 méterenként volt.

BKR: Tervben volt számodra a Világbajnokság vagy a felsőtárkányi válogatón elért eredményed téged is meglepett? 

NCS: Tervben volt a Világbajnokság, de sajnos a Felsőtárkány nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, mert lecsúsztam a dobogóról. Nem tudtam eleget edzeni rá, így edzetlenül álltam a rajthoz. Mivel a 2. helyezett lány lesérült, így tudtam bekerülni a válogatott csapatba? 

BKR: A lengyelek már több nagyobb szabású WMRA rendezvényt is rendeztek. Milyen volt az idei szervezésük?

NCS: A lengyel szervezéssel nem volt gond. Busz vitt a szállodából a rajthoz, ami nem is volt messze 2.5 km, tehát bemelegítésnek is jó lett volna. Pontosan indult a rajt, a jelzések érthetően voltak, nem lehetett eltévedni. Ha valami, akkor a frissítés az, amin lehetne javítani, mert nem adták a kezembe sokszor a poharat. Illetve messzebb volt a frissítőasztal a futó úttól, így inkább kihagytam a frissítést.

BKR: Hogyan értékelnéd a VB-n mutatott teljesítményed, hoztad-e az előzetes elvárásaidat? 

NCS: Készültem rá, edzőt is váltottam. Mivel keveset futottam emelkedős részeken, így tudtam, hogy az nehezebben fog menni. Viszont a lejtőt eléggé meg tudom futni, az megnyugtatott. Sokat futottam terepen, így az nem volt idegen, de a talajjal meg kellett birkóznom. Úgy érzem megtettem, amit a jelenlegi erőnlétemből ki lehetett hozni.

BKR: Hogyan értékelnéd a magyar női csapat teljesítményét, ez volt a reális hármatoktól vagy gyengébben sikerült a szereplésetek a VB-n? 

NCS: Ménes Anita nagyon jót ment, még a fiúkat is leelőzte. Horváth Anikó szerintem fáradt volt, hisz sok versenye volt az elmúlt napokban ahol dobogós helyezéseket ért el. Én jobban teljesítettem Felsőtárkányhoz képest, aminek nagyon örültem. Összességében beleadtunk mindent, amit a jelenlegi erőnlétünkből tudtunk. 

BKR: Mi a véleményed arról, hogy mi itt Magyarországon is képesek lennénk-e egy ilyen színvonalas WMRA eseményt megszervezni?

NCS: Magyarországon is lehetne ilyen versenyt szervezni, bár szerényebb terep viszonyok közt. Viszont összeszedettebb frissítési technikákkal, szurkolással, és egy szerényebb befutó csomaggal, ami itt elmaradt.

Kiss László (Egyéni – 70. helyezett):

Bíró Károly Róbert: Első bemelegítő kérdésnek, ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a karpaczi pályát, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

Kiss László: Én nyolcasnak ítélném, nagyon technikás pálya volt! Az eligazításon, a verseny napja előtt közölték a szervezők, esélyes, hogy kiveszik a versenytávból a csúcsot „Sniezka”.  A verseny napjára, havazásra számítanak. Itt már érezhető volt a pálya veszélyessége. A verseny napján végül enyhébb lett az idő az eddigiekhez képest, így megmaradt az eredetileg tervezett 36 km-es táv. A rajttól folyamatosan emelkedtünk 600 méterről egészen 1650 méterig. Az első körben 9 km-re volt a csúcs. 4 km után már olyan nagy volt a szintemelkedés, hogy sziklából épített lépcsőkön haladtunk felfelé. Az időjárás folyamatosan változott, eső, szél, néha napsütés. Felfelé az utóbbi nem volt jellemző, inkább lefelé mikor elhagytuk a kritikus szintet, de jól is jött, hogy kiolvadjunk. A csúcshoz „Sniezka” érve már fagypont körüli volt a hőmérséklet, míg lent a rajtnál 11°C volt. A gerincen haladva törpe tuják között futottunk, itt is vízátvezető fa, és sziklákon kellett szökdelni lefelé, amit egy makadámút, köves sóderos, gyökeres rész követett. Nagyon csúszós volt az vizes kövek, és a sóder miatt. 13 km-től ismét nagyon nehéz volt az ereszkedés, gyakorlatilag hatalmas csúszós sziklatömbökön mentünk lefelé, jó pár turistát kerülgetve. A rajthoz vezető út végül sóderes, itt is magasan kitüremkedő vízátvezető fákat kellett átugrálni, azt aszfaltút követett, és az első kör vége, fordító. A második körben, ami másik úton haladt, mint az első. 25 km-től az emelkedő rosszabbul nézett ki, mint az első körben. Itt gyakorlatilag a hegy oldalán kellett felmenni cikk-cakkban, teljesen sziklás, néhol lépcsőzetesen épített. A 2 km alatt 400 m szintemelkedés  A csúcsra „Sniezka” felérve, lefelé ugyanaz a kör, mint az első körben. Röviden ennyi. 

BKR: Úgy tudom még a Világbajnokság előtt egy kisebb sérüléssel bajlódtál, a VB-re helyre jött vagy azért vett vissza a teljesítményedből ez az apró gond?

KL: Igen ez így van! Amilyen jól indult az év fájdalmak nélkül, könnyű lábakkal, a Felsőtárkányi OB után meghúzódott a combizmom, és nem múlt a fájdalom. Mivel ülőmunkát végzek a munkahelyen, a fájdalom csak erősödött. A VB-re utazáskor sajnos még mindig fájt. A rajt reggelén is, de már nem foglalkoztam vele. Nem volt idő odafigyelni rá, fejben már a versenyre koncentráltam. Azt hiszem az adrenalin jobban dolgozott. Szerencsére a teljesítményemből semmit nem vett vissza. Erősebb volt az időjárás visszatartó ereje, a szél, eső, fagy. Amit sikerült nem csak nekem, hanem az egész magyar csapatnak leküzdenie. Amiért ismét szeretnék gratulálni mindenkinek, a teljesítésért, helytállásért.

BKR: A lengyelek már több nagyobb szabású WMRA rendezvényt is rendeztek. Milyen volt az idei szervezésük?

KL: Én úgy érzem nagyon kiemelten voltunk kezelve, ez egy különösen jó érzés volt. A szállodai szállásunk csodálatos volt, minden kényelmet megkaptunk. A szállodánk, és a rajtzóna között 3 km volt, amit buszos szállítással oldottak meg. Senkit nem hagytak ott a hivatalos megnyitó, a verseny, és a záróünnepségre, erre külön egy ember figyelt, és segítette a versenyzőket. A pálya is nagyon jól ki volt jelölve, sok rendezővel, akik segítettek a frissítésben, és az adott szakasz veszélyére is felhívták a figyelmünket. A díjátadó ünnepség, a megnyitó ünnepség mind nagyon szép volt, fellépőkkel színesítve a hangulatot. Nagyon szép hely Karpacz, már önmagában feldobja a VB hangulatát. Összességében: csillagos 5-ös!

BKR: Hogyan értékelnéd a VB-n mutatott teljesítményed, hoztad-e az előzetes elvárásaidat?

KL: Én meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Lehet, hogy maradt 1-2 perc bennem, kisebb görcsök, és a pálya meglepetései miatt, de a helyezésen semmit nem változtatott volna. Kitartással mindig lehet faragni az időből. A Hegyifutó OB-n elért időeredményemhez viszonyítva, ezen a pályán elért eredményemhez képest, én nagyon elégedett vagyok. Teljesítettem a magamhoz fűzött elvárásaimat.

BKR: Sajnos a VB-n nem volt értékelhető a magyar férfi csapat, mivel csak ketten indultatok, van-e emiatt hiányérzeted vagy szerinted helyesen járt el a hazai szövetség, hogy most nem indított csapatot?

KL: Én nagyon sajnálom, hogy nem volt értékelhető csapatunk. Nekünk versenyzőknek is egy plusz motiváció lett volna, mert nem csak magunkért, az országért, hanem a csapatért is helyt kell állnunk. Azt gondolom, ha képviseltetjük magunkat egy ilyen eseményen, minimum 1 nő és 1 férfi csapatot kellene indítani a szövetségnek. Ezennel szeretném megköszönni a Magyar Válogatott nevében Berendi Antalnak, a sok jó tanácsot, segítséget. A  MASZ / Hegyi – és Terepfutó Bizottságának támogatásukat, és hozzánk fűzött bizalmukat. Neked Bíró Károly Róbert, hogy engem választottál interjú alanynak.

BKR: Mi a véleményed arról, hogy mi itt Magyarországon is képesek lennénk-e egy ilyen színvonalas WMRA eseményt megszervezni? 

KL: Magyarország domborzati adottságai miatt, nehéz feladat megszervezni, hogy méltó legyen, és egy világbajnokság színvonalát tudjuk nyújtani. Valószínűleg egy több körös versennyel ez megoldható lenne. Fontos a versenyzők kényelme is. A verseny helyszíne, a szálláshely közelsége, az utazás miatt és ennek nívóssága. Szóval sok hozzáértéssel, odafigyeléssel, szervezéssel a megfelelő helyszín kiválasztásával, befektetéssel, támogatással, nem kis feladat lenne, de nem tartom lehetetlennek. Érdemes lenne megpróbálni, Magyarországon is nagyon sok szép hely van.

BKR: Nem lesz szokásom, de utolsó szó jogán elmondanám, hogy a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a minimális célja az, hogy minden WMRA rendezvényen jelen legyünk, a középtávú célja pedig, hogy ezeken a versenyeken teljes csapattal vegyünk részt. A “maximális” cél, pedig, hogy az adott rendezvényeken a lehető legjobban szerepeljenek a válogatott tagjai. Sajnos a maximális létszám, ugyan egyre ritkábban, bizonyos nehézségekbe ütközik a kivitelezése, de leszögezném, hogy még mindig csak az út elején járunk, hogy beintegrálódjunk a WMRA hegyifutó közösségébe. Továbbra is haladunk a megkezdett úton tovább, de ez továbbra is sok munkával és fáradozással fog járni, de úgy érezzem sikerrel fogunk járni. E interjú sorozat is azt a célt szolgálja, hogy minél jobban megismerjük a hazai hegyifutó közösség véleményét, érzéseit stb., mellyel a működésünket kívánjuk jobbá tenni, mert úgy véljük, egy hajóban evezünk, és csak együtt tudjuk elérni a kitűzött célokat.

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

Remélem kimerítő válaszokat sikerült adni az interjú alanyoknak a sorozat harmadik részében, ahol a Hosszútávú Hegyifutó Világbajnokságról volt szó. Sorozatunk következő részében a Macedóniában Hegyfutó Európa-bajnokságon járt futókkal fogok beszélgetni.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

További sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.