5+1 Interjú, 7. rész: Karancs Királya a kulisszák mögött

Nemrég debütált az 5+1 Interjú sorozat első “kulisszák mögött”-i része és már el is érkezett a második rész, melyben a Karancs Királya futóverseny főszervezőjét Telek Andrást kérdezem a verseny hátteréről, az eddigi tapasztalatokról és a jövőről illetve Szurok Balázs (Zenit SE) futót, aki a versenyt belülről értékeli ki, mint versenyző.

Telek András (A Karancs Királya főszervezője):

Bíró Károly Róbert: Honnan ered a verseny alapötlete, voltak már előzményei vagy egy teljesen új rendezvényről beszélhetünk?

Telek András: A verseny alapötletét két dolog adta. 20-25 éve minden év január 1-én reggel barátaimmal, de legtöbbször egyedül kifutok a Karancs csúcsára, amely a környék legmagasabbja /729 m/. Kicsit babonából is /meg jól is esik/ hiszen amilyen az első nap az évben olyan lesz az év is – ha feljutok a csúcsra egész évben ott leszek. Aztán 12 éve a helyi hegyikerékpáros klub az SHKE rendezett egy hegyi felfutót Karancs Királya néven, én meg kíváncsiságból beálltam futva közéjük, és akkor még 26 perc körül fel is értem. Hat éve vetettem fel az SHKE vezetőinek, hogy klubommal a Zenit SE-vel közösen rendezzünk párhuzamosan kerékpáros és  futóversenyt is. A városban sokan futnak a természetben atléták, tájfutók, amatőr futók, akik már az első alkalommal jöttek a Karancsra. A kezdés jól sikerült, később javaslatomra bekapcsolódtunk a Hegyifutó Kupa sorozatba is 3 éve, és közösen a bicajosokkal rendezzük a versenyt.

BKR: A versenypálya vonalvezetése saját ötlet, közös munka eredménye vagy egy másik személy pályaötlete?

TA: A pálya vonalvezetése tehát adott volt, azóta sem változott – 4.7  km a táv  440 m  szintemelkedéssel. A 21-es főút kercsegi bejárójától a Karancs Kilátóig tartó táv első fele egy felhagyott feltöredezett köves aszfaltút, a másik fele erdei földút.

BKR: Idén harmadik alkalommal volt a verseny a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozat része. Mik a tapasztalatok emelete a Kupához való csatlakozás a nevezők létszámát és a verseny színvonalát?

TA: Idén harmadik alkalommal a multiNavigator Hegyifutó Kupa részeként bonyolítjuk, és az a tapasztalatunk, hogy ez növelte a futók létszámát, hiszen sokan eljönnek távolról is a pontverseny miatt – így sokkal színvonalasabb lett a verseny ezáltal.

BKR: Rengeteg visszatérő futó van a versenyre, ami pozitív visszajelzés a szervezők részére. Véleményed szerint miért ilyen kedvelt ez a verseny?

TA: Sok visszatérő futó van a versenyen, egyrészt azért mert csodaszép természeti környezetben élünk, amely megragadja az ide látogatót. Másrészt a verseny egy családias hangulatú, ahol szép díjak vannak szerény nevezési díjakért, a végén az eredményhirdetés a Kercseg Laposon egy valóban családias szalonnasütéssel zárul a bicajosokkal együtt.

BKR: Mivel lehetne még kedveltebbé tenni a versenyt, vannak-e ilyen ötleteitek, amit a jövőbeli versenyeken alkalmazni szeretnétek?

TA: Kedveltebbé tenni talán azzal lehetne, ha picit jobban reklámoznánk, nagyobb sajtónyilvánosságot kapna. Nehéz jó időpontot találni 12 éve mindig június első vasárnapján van – rengeteg a futóverseny, be kell illesztenünk abba a kategóriába ahol a mi futóközönségünk versenyez.

BKR: Salgótarjántól nem messze rendezik a Hegyifutó Országos Bajnokságot már évek óta. Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a bajnokság pályáját és szervezését, ahol a 10-es a legnehezebb és a legjobb, mekkora pontot adnál rá és miért? Ugyanezt a saját versenyeddel is tedd meg, hogy láthassunk egy kontrasztot.

TA: A kezdetektől egyesületem a Zenit SE  futói indulnak az OB-n, közülük már hárman is válogatottként képviselték hazánkat VB-n és EB-n is. Az idei pálya volt talán a legjobban futható – mindig volt pici korrekció a pálya vezetésében, annak külön örültem, hogy a sífelvonós befutó pár éve kikerült, és egy futhatóbb végű táv lett belőle. A szervezés szerintem egész jó/egyre jobb/ csak azért nem adok 10-est nehogy elbízzátok magatok, így tehát csak 9-es. A saját versenyemet nem minősíteném -tegye meg más, aki indult rajta- egyébként is a főszervező a kerékpáros csapat, én csak asszisztálok hozzá.

Szurok Balázs (A Zenit SE versenyzője):

Bíró Károly Róbert: Hányszor teljesítetted már ezt a versenyt és milyen eredményekkel?

Szurok Balázs: Ezt a versenyt kétszer teljesítettem eddig, mert még csak kb. 3 éve futok rendszeresen. Azóta edzésen többször lefutottam már 28 perc körüli időkkel.

BKR: Ha egy 1-10-ig terjedő skálán kellene értékelned a verseny pályáját, ahol a 10-es a legnehezebb, mekkora pontot adnál rá és miért?

SZB: Az hogy milyen nehéz a pálya, az mindig a futón múlik, le is lehet kocogni és meg is lehet rajta halni a végére, én általában az utóbbit érzem, ezért adok rá 10 pontot.

BKR: A pályát már én is többször teljesítettem, így tudom, hogy az Elemér-forrás után kezdődik az igazán kemény része a versenynek. Milyen taktikát szoktál választani a pályára és ezt tudod-e tartani verseny közben is?

SZB: Igen, az Elemér-forrásig elég tűrhető a szintemelkedés és a talaj sem olyan rossz, viszont a forrás után érkezünk a nehéz szakaszhoz, ami már csak 1.7 km, de sok helyen nagyon meredek. Próbálom nem elfutni az elejét, hogy erre a meredek részre is maradjon erőm.

BKR: Sok visszatérő futó van a versenyen, te is már teljesítetted jó párszor a pályát. Azon kívül, hogy a Zenit SE versenyzője vagy és gyakorlatilag ez neked “hazai” pálya, mi fogott meg a versenyben, hogy minden évben visszatérsz, hogy feljuss a Karancs tetejére?

SZB: Első és legfontosabb szempont hogy imádok futni, és hogy a mi egyesületünk szervezi ezt a megmérettetést. Olyan versenyek előtt, mint pl. a Kékes, nagyon jó edzéseket lehet rajta csinálni, hogy megfelelően tudjak felkészülni ezekre a nagy szintemelkedésekre. Nem mellesleg, mikor felér az ember a tetőre és felmegy a kilátóba, csodálatos panoráma tárul elénk.

BKR: Véleményed szerint milyen a verseny szervezése, megfelel-e a futók elvárásainak illetve építő kritikaként van-e valahol még javítani való a szervezésben?

SZB: Szerintem ez a verseny megfelelően van lebonyolítva és remélem, hogy a következő Karancs Királyán még több induló lesz, mint idén.

BKR: A verseny idén volt 3. éve, hogy része a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozatnak. A gonosz kérdésem pedig az lenne pedig, hogy 2019-ben is maradjon-e a verseny a Kupasorozat része vagy ne? Bármi lesz a válaszod kérlek azt mindenképpen indokold meg.

SZB: Ez nem kérdés, természetesen maradjon része a multiNavigator Hegyifutó Kupasorozatnak. Mivel ez egy extrém nagyon nehéz terep ezért gondolom, hogy helye van ebben a pontvadászatban.

Az interjúkat készítette:

Bíró Károly Róbert,

a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottságának a tagja

A hűséges olvasóinknak ismét megköszönöm a figyelmet és, mint mindig ezúttal is a remény bennem él, hogy sikerült kimeríteni az érdeklődők kíváncsiságát a válaszokkal és valamivel közelebb hozni a hegyifutást az olvasó közösség szívéhez. Sorozatunk következő részében tovább folytatódik a Kulisszák mögött. A riportban Görözdi Mátét fogom kérdezni a Győrújbaráti Terepfutás hátteréről, mely verseny a 2018-as esztendőben Magyarország Hegyifutó Félmaratoni Bajnoksága volt. A cikk másik válaszadója Földingné Nagy Judit olimpikon, sokszoros magyar bajnok lesz, aki a verseny egyik támogatója.

Akiben bármilyen kérdés, kérés merül fel az 5+1 Interjú beszélgetős sorozattal kapcsolatban, az bátran írjon nekem a kapcsolat.bkr@gmail.com e-mail címemre, ahol amint időm engedi válaszolok, javaslatot nyújtok.

A versenyszezon hátralévő részére is sok sikert és sérülésmentes felkészülést kíván a MASZ / Hegyi- és Terepfutó Bizottsága.